Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
Füle Lajos: Legyenek egyek Krisztus egyháza, e széthullt edény, élő vizét tört cserepekben őrzi, s vannak, akik még tovább tördelik. Amikor elment, igy imádkozott pedig: „Mindnyájan egyek legyenek, amint Te bennem s én benned, Atyám!“ Igy kérte, hagyta, készítette Jézus. Mi pedig hitünkből falat emelünk, pedig hid kell a szakadékon át felekezettől felekezetig, néptől népig, lélektől lélekig. Hisz egy nevünk van: emberek vagyunk, egyképpen szánt a bűn ekéje rajtunk, egyképp gyötör meg minden fájdalom, s ha a Föld bármely pontján dúl a harc, keresztyénségünk csődje benne van. Tanuljuk hát a főpapi imát s minden imánknak refrénje legyen: A kegyelemben és a szeretetben, az Atyában és a Fiúban egyek, legyenek egyek, kik Öt követik! Mert a bűnnek nincs felekezete, s a kegyelemből sincs kiközösítve sem nép, sem ember, sem felekezet. Isten előtt nem fontosak a formák, csak a szív fontos: Szeresd az Urat teljes szívedből ... és a bizonyíték: Felebarátod mint magad szeresd! (Reformátusok Lapjából) Evangéliumi folyóirat 10. évfolyam 3. szám
