Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
Aki tulajdon fiát nem kímélte Az Isten pedig abban mutatta meg az irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt miértünk (Róm 5,8) Egy reggel egy hindu anya két gyermekével a Gangeszhez ment. Egy külföldi, aki látta, hogy az asszony lemegy a folyóhoz, tudta, hogy mi a szándéka. Könyörögve nézett a szemébe, mintha 6 maga volna a két gyermek apja. Megpróbálta rábeszélni, ne vigye keresztül rettenetes szándékát, hogy e kis gyermekek egyikét feláldozza. Akkor a két kicsire nézett. Az egyik egészséges, jól fejlett kisbaba volt, amilyet az egész világon minden anya hálásan szorítana a szívére. A másik béna és vak volt. Jaj, de tehetetlennek tűnt maga előtt! Nem tudta az asszonyt arra indítani, hogy felhagyjon az évszázados hagyományokkal. Mikor kevéssel később ismét visszatért ugyanerre a helyre, látta, hogy a hindu anya ott áll a folyóparton; s majd megszakadt a szíve a fájdalomtól. Már csak egy gyermeke volt. Mikor közelebb jött, felismerte az idegen, hogy az egészséges gyermeket áldozta fel az isteneknek, a béna és vak gyermeket megtartotta. Az asszony szemébe nézett. „Kedves asszony“, mondta, „ha már egyik gyermekét oda akarta adni, miért nem a béna és vak gyermekét áldozta fel és miért nem az egészségeset tartotta meg magának?“ — „Ó, uram“, válaszolta, „hiszen én nem tudom, miféle istene van magának; a mi isteneink itt Indiában minden esetre elvárják tőlünk, hogy mi a legjobbat és legkedvesebbet adjuk nekik.“ Megfoghatatlannak tűnik számunkra ez a történet? Isten is a legkedvesebbet és legjobbat, amije volt, a Fiát küldte erre a Földre, hogy meghaljon a mi bűneinkért. Az Atya tettel bizonyította be minden ember iránti szeretetét! Rajtunk, embereken áll, hogy ezt az áldozatot hitben elfogadjuk és dicsőítsük Istent megfoghatatlan szeretetéért. Ch. E. Cowman Azt a szót... Mint a régész a földben szüntelen, azt a szót kutatom — keresem ... Azt, a szívet megtermékenyítőt, semmi mással nem pótolható, erőt hordozó, áldott, drága szót, amelytől kinyílik az ég, kihajt a fű, s másabb lesz az ember—. Kudarcok sötét celláiban a legalkalmasabb időben, Uram, Te mindig megadhatod! V. L. vetés és aratás — evangéliumi folyóirat Kiadja az Evangéliumi Iratmisszió, Hopfauer Str. 44, D-7000 Stuttgart 80. Telefon Stuttgart 732926. A lap kéthavonta jelenik meg (D. V.). A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn és mindenkinek költségmentesen megküldjük aki azt kéri, vagy akinek a címét megküldik. Bankszámlánk száma: 93 / 36 983 Deutsche Bank AG, Stuttgart-80 (BLZ 600 700 70). Druck: St.-Johannis-Druckerei, 763 Lahr 12, Postfach 5. 15143/1977 — 32 — Gondolatok Minél inkább meghalunk önmagunk számára, annál inkább élünk Istennek. * * * A jói olvasott Biblia a jóltáplált léleknek a jele. * * * A lelki életben való előhaladás és a hit az Úrban való elcsendesedéssel és várakozással kezdődik. * * ¥ Sok ember változtatja életét temetővé, mert elássa talentumait és lelki ajándékait. * * * Sok hivő olyan, mint a folyó, amely nyáron kiszárad, télen pedig befagy. * * * Aki vitorlázni akar, az nem neveti ki a szelet, hanem helyesen feszíti ki a vitorlákat. * * * Amit te ma Krisztussal cselekszel, dönti el azt, amit Ő később veled tesz.
