Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
ján, velünk lesz halálunk óráján és túl a végső földi kapun — az örökkévalóságban. Kétféle hír terjed a világban: egy hamis hír arról, hogy Jézus feltámadása koholmány, és egy igaz hír arról, hogy Jézus él. Nyilván hozzád is eljutott ez is, az is: mind a kettő, sokféle formában. Itt válik személyessé az Ige üzenete: a kettő közül melyik hírnek hiszel, melyik felé nyitod meg szívedet? Lehetnek tudósok, gazdagok, hatalmasok a hitetlenek, — de boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek! Akkor vagy boldog, csak akkor lehetsz és leszel te is boldog, ha az igaz hírnek hiszel: Jézus él! Jézus él: ezt az igaz hírt fogadd szívedbe, ezt az igaz hírt terjeszd tovább, ennek légy hírnöke és bizonyságtevője! Ez a hír tegyen boldoggá földi életedben, üdvösség részesévé az örökkévalóságban! S. J. Jézus diadala benned Zsolt 76, 1—4 Amikor szívünket először melegíti fel az Úrnak neve, amikor az első, belülről fakadt imádság röppen fel szívünkből, azt hisszük, már ismerjük Öt. Ekkor az örömnek vékonyka erecskéi is áradó folyóknak tetszenek. Aztán újabb tapasztalatok jönnek, ismereteid nőnek. A menny közelebb jön hozzád, bensőd érzékenyebb lesz Isten érintéseire, és felfakad szívedben a kiáltás: nagy az ö neve! Látod keményszívű emberek hódolatát az irgalmas Jézus lábai előtt, magadban is sziklavárak dőlnek romba. Ujjongva mondod ekkor: nagy az Úr neve! Egyre kisebb leszel a magad szemében. Már rájöttél, hogy az ismeret önmagában csak felfuvalkodottá tesz. Hatalmas felfedezésre jutottál: Isten megérintett téged. Hallottad az Igéből a szavát, te feleltél rá és Ő válaszolt neked. De mindez mégis két távoli élet kapcsolata. Ekkor érted meg, hogy Jézus nem csupán tanítani akar téged, hanem hajlékot keres nálad. Imádságaid melegebbé válnak, szinte magad nyitogatod engedelmesen lelked benső kapuit: „Jöjj be hozzám, Uram!" Még félsz. Valami azt súgja: nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; Péterrel együtt ismételed: eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! — de ugyanakkor tudod, hogy lelked imádata kényszeríti Őt, hogy mégis bemenjen hozzád, örülsz már Zákeus örömével. Jézus színe előtt ítéled meg egész múltadat, mindazt, ami a testnek és vérnek szolgált, e világ istenének, a levegőbeli hatalmasság akarata szerint. Nagy élmény ez, hosszú utórezgésekkel. De az Úrral való igazi közösség nem ünnepi találkozások ritka alkalma, hanem állandó közösség, ahol nem a zavartalan együttlét a kivétel, hanem annak megszakadása, amit azonnal helyre kell állítani. örülsz, hogy Jézusnak hajléka épült benned. Nem akarsz már semmiféle szolgálatot azért, hogy azután annak gyümölcseivel csillapítsd nyugtalan lelked éhségét, hanem csak egyet akarsz: hogy állandóan benned lakozzék Jézus. Mennyivel többre hívattál te, mint Dávid! Ő csak kézzel csinált hajlékot akart építeni az Úrnak, de te magad lehetsz Istennek felszentelt temploma. Az Úrnak ez a bennünk íakozása félelmesen szép és nehéz. Ennek a hajléknak tetőzete mennyei békesség, égre nyíló ablakokkal, de falai csatazajból épültek és kürtök harsogása mintázza. Legyőzött bűnök feletti diadal adja a hálaének egyetlen tiszta dallamát. Hiszen az Úr összetörte itt az ördögnek minden fegyverét! Vérrel szerzett otthonában lakik nálad az Úr és harcok közepette tartja azt hatalmában. De minden elmúlt nappal hangosabban énekeled a zsoltáríróval: „Ragyogó vagy te, hatalmasabb a hegyeknél, ahol zsákmányt ejtenek“ (76, 5). Legyen állandó Jézus diadalmas lakozása benned! Z. J. 21
