Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
Egy anya imádsága Történt 1976-ban Nemrégen útra keltem, hogy J. testvért meglátogassam számkivetésében. C. városban vártam a hajómra. Leültem egy padra. Mellettem egy ifjú ült. Beszédbe elegyedtünk. Az ifjú messziről érkezett azzal a céllal, hogy itt munkát keressen. Megkérdeztem, miért távozott el olyan messze hazulról. A következőket mondotta el: „El kellett mennem. Anyám hivő és mindig meghív engem, hogy menjek el én is a hivők gyülekezetébe. Mint gyermek gyakran voltam ott a gyülekezetben. Később aztán más utat választottam. Láttam, hogy ez nem tetszett anyámnak. Goromba voltam hozzá, különösen az utolsó estén. Azt mondtam neki: Élhetsz ahogy akarsz, de engem hagyj békén. Én hitetlen vagyok és a saját utamon akarok járni! Anyám akkor bement a szobájába. Sírt. Éjjel két órakor felébredtem, benéztem anyám szobájába és láttam, hogy térdelve imádkozik. Három órakor ismét benéztem. Akkor is imádkozott. És öt órakor még mindig imádkozott. Ez nekem már túl sok volt és eljöttem hazulról. Most itt vagyok, hogy mindezt ne halljam.“ Akkor azt mondtam az ifjúnak: „Isten tekintete elől nem menekülhet. Anyja imádsága nem hagy nyugtot magának." Az ifjú meglepődve nézett rám, majd így szólt: „Hát ismét egy hivő keresztyénre akadtam? Két hete vagyok úton, és ez már a harmadik eset, hogy olyanokkal találkozom, mint anyám és ön.“ Akkor felállt és továbbment. Minderről nem akart többet hallani. Az édesanya imádságai azonban továbbra is „üldözni“ fogják. Nem sikerül neki az Úr orcája elől menekülnie. Áldott az az édesanya, aki Isten előtt így küzd térdein gyermeke leikéért. Jézus Krisztus mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek, hogy bármit fogtok kérni az Atyától, megadja nektek az én nevemben. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.“ Az üveggolyó Te alkottál kis üveggolyónak, így indítottad el szürke életem. És mi csak mondható benne jónak, Azt egyedül neked köszönhetem. A pályám néha ívelő is volt, De leginkább sok bukkanóval telt. S Lelked ilyenkor erőt adott, Hogy győzni tudjak mindenek felett. Éltem egyszerű. Oly mindennapi. Szegényes. Mert így formálta kezed. De hogy ne legyen érzéketlen, talmi: Szivárványos fénnyel ékesítetted. Körülfontad, át- és általjártad. Fényed ott ragyog, csillog bensején. Fényeddel telt üveggolyócskádnak Csupán csak ott jó: az Úr tenyerén! Majd célom felé, ha utam elfogyott, És az üveggolyó összetörött, Kegyelmed fénye ott is tündököljön összetört életem fölött. Kovács Péterné Levelek Stanzont, Lincoln Ábrahám (1809- 1865) amerikai elnök hadügyminiszterét, egyszer mélyen megsértette egyik tisztje. — Nagy kedvem volna ennek az embernek keményen megmondani a véleményemet. — Teljesen igazad van — mondta Lincoln —, tedd meg! írd meg neki keményen, ne kíméld! Stanzon megtette ezt még aznap és felolvasta a levelet az elnöknek. — Nagyon jól megírtad, nem hiányzik belőle semmi —, helyeselt az elnök. — Kivel küldjem el a levelet? — kérdezte a miniszter. — Elküldeni — mondta Lincoln — egyáltalán nem kell! A levél elérte célját, mivel ezáltal kitöltötted haragodat. Most tépd szét! így szoktam én is tenni. Ilyen levelet az ember nem küld el. — 12 —
