Vetés és Aratás, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám

Növekedjetek az ismeretben!

Szellem, test, lélek

Az ember egységes, de összetett lény. A Szentírásból úgy tűnik fel, mintha három alkotó részből állana. Azonban arról is értesülünk, hogy két világból származik. 1 Móz 2, 7 azt mondja, hogy Isten az embert a föld porából formálta és aztán az élet lehelletét fújta belé; így lett az ember élő lélekké. Gondolatpárhuzamokból a Septuaginta nyomán keletkező újszövetségi szóhasználatból világos, hogy az isteni lehellet és az isteni Szellem egy. Utóbbi szó Isten lényének áradását, előbbi ateremtményben való megrögződést jelenti. A héber ruach, a hellén pneuma szelet jelentenek, legjobb fordításuk tehát a szél szóból képzett szellem. (Heltainál és a somogyi tájszólásban ma is szellet, szelelet.)

A szellemvilág éppoly láthatatlan és kinyomozhatatlan, mint a hasonlatként használt szél jelensége. A szellemvilág azonban a maga hatásaiban éppúgy kimutatható, mint ahogy a szél fújását halljuk. A szellemvilág léte tehát úgy bizonyítva van, mint az anyagi világé. A lélek világát nehezebb körülhatárolnunk, mert lelki valóságról (alapvalóságról, szubsztanciáról) sem a Biblia, sem a tapasztalat nem beszélnek. Két szubsztanciát ismerünk: az anyagot és a szellemet. A lelket a szellem és anyag egyesülésének eredményeként nem tekinthetjük. A Szentírás szerint ugyanis az Istennek is van lelke. Az Ö lelke pedig testi származású nem lehet. Másként nem oldhatjuk meg a kérdést, mint úgy, ha feltételezzük, hogy a lélek nem külön szubsztancia (alapvalóság), hanem a szellemi szubsztanciának egyik jelentkezése. Tudjuk, hogy a testünk állandóan új anyagokat vesz fel; hallunk arról, hogy a szellem állandóan árad s az egyént megtölti, vagy abból eltávozik: úgyhogy az

egyén egységét sem a szellem, sem az anyag nem biztosíthatja.

A lélek ellenben születik (lélekszám),

sohasem lesz több vagy kevesebb, mindig egynek számít. 1 Móz 2, 7-re viszszatérve, tehát a lélek nem a test és szellem egyesüléséből hanem egyesüléséné/ születik. Eredete tisztán szellemi. Valahányszor az anyagból test formálódik s azt az Istentől fújt lehellet megtalálja (életre kelti), egy új egyed, egy új én születik, s ez az új én a lélek. Minden lélek külön központot képez, külön világot alkot, s ennyiben hordozza magán Isten képét, mert Vele és a többi lélekkel szemben áll, öntudatos, érző, akaró, önálló egyéniség. Ahány lélek, annyi én. A magyar lélek szó éppen úgy a lélegzéssel függ össze, mint a héber nefes, mert minden külön lélegzés egy külön lélek létét mutatja. Nyilvánvaló tehát, hogy az embernek, ennek az összetett szervezetnek központi s legfontosabb része éppen a lélek, noha ebből nem következik, hogy az ember szelleme nem egy magasabb világnak benne elhelyezett követe. Istennél nincs ez a szintkülönbség szellem és lélek között. Isten lelke alatt azonban Isten énjét kell értenünk, nem a Szentielket, kit helyesebben Isten Szellemének kellene neveznünk. Isten lelke nem árad, csak Isten Szelleme. Isten lelke Isten egyéniségét, zárt egységét jelöli, míg Isten Szelleme önmagának a teremtett világgal való közlését. Az ember szelleme az áradó isteni Szellem letéteménye, Istennek nála maradt lehellete. Ezt az emberi szellemet meg kell különböztetnünk az ember öntudatos leikétől. A szellem öntudattalan; belé nem hatol az emberi értelem világossága; tudatunkon kívül végzi bennünk a maga Istentől kijelölt feladatát. Az ember szellemében Isten van jelen; azért az sötét, mint a templomban a szentek szentje. Az emberben a legmagasabb tehát nem az öntudatos lélek, hanem a tudattalan szellem.

Isten Szelleme állandóan árad az em— 13 —