Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám

Milyen sok lehet három „kicsi”? Lukács 21, 1—4 Ha a kicsit hárommal megszorzod, há­rom kicsit kapsz. A bibliai számtanban azonban a „kicsi" hárommal szorozva roppant nagyot eredményez. Ebben a történetben az első kicsiség: maga az özvegység. Abban a bibliai időben a nőnek nagyon alárendelt sze­repe volt. A Törvénynek szüntelenül intenie kellett az özvegyekkel szembe­ni irgalmatlan túlkapásokat. Ám ez az özvegy ezt a kicsit, özvegysége kicsiny lehetőségeit az Úr szolgálatába állí­totta. Sok gyermekkel vagy nyűgös férjjel a házban nem tudott volna oly gyakran elmenni az Úr házába. — Bár­mitől is foszt meg téged az Úr, a meg­fosztott állapot kicsiségét alázatos örömmel ajánljad vissza szent kezébe, és nagy alaptőkévé válik. A második kicsiség ebben a történet­ben az az éppen akkor felhasznált egy alkalom volt a templombamenetelre. Volt már ott máskor is, mehetett vol­na még máskor is . . . Majd máskor — amikor többet vihet két fillérkénél. De ő ezt a kicsit, ezt a most adódott alkal­mat használja fel. Egy embernek a részvétele az istentiszteleten nem lát­szik önmagában nagy dolognak. Mennyi ilyen egyes alkalom van már mögöt­tünk, és mennyit felejtettünk már el! Elvesztek a múlt sokféle eseményének az áradatában. De ez a kicsi már a második, és szükséges volt ahhoz, hogy a harmadikkal együtt nagyon sok le­gyen. A harmadik „kicsi“ az a két fillérke volt. Nem nagy érték, de nagyon sok mégis, mert ez minden. A mindennél töb­bet pedig senki sem adhat. — Nincs időd egy negyedórát imádkozni, de van két megtakarított, hirtelen jött szabad két perced. Használd fel ezt a keveset, s szíved megtalálja dicsőséges Urát. A röpke kis idő alatt a mennyei zsili­pek felnyílnak és annyi áldást áraszta­nak át számodra, amennyire éppen szükséged van. Tedd Uradnak időper­selyébe ezt a két percecskét, mint ra­gaszkodásod aranyfilléreit — az Úr lát­ja ezt és örül. Ne engedd fékezni ma­gad mások kihívó időtékozlásaival, or­cában időlopásaival, hanem add most azt a kicsi lehetőséget oda. így bánj a Bibliáddal is. Annyiszor nyis­sad fel, ahányszor alkalmad van rá. Ha utazol, hosszú az út; olvassad! Többet ér a fárasztó bámészkodásnál és haszontalan uticsevegésnél, sőt éppen a kezedben levő Biblia fog neked tár­said számára hasznos mondanivalót adni — vagy áldott hallgatásban tart majd. Ha nincs kéznél egy-egy szabad percedben a Bibliád, emlékezetből ha­jolj egy Ige forrásához, meríts és igyál. Ha valaki szomjas melletted, kínáld meg őt is. Szerte körötted tikkadnak az em­berek, csak egy kortyot adj — a szom­jas ember hálás lesz annyiért is. Eze­ket a pohár vizeket igen magas áron tartják majd számon a mennyben. Háromszor véve a kicsit — gazdag le­hetsz. Ez az özvegy a Biblia egyik leggazda­gabb embere, Zákeussal vetekedve. Ne­ve rejtve van, de amit tett, az nagyon sok áldásnak a forrása volt már. Meny­nyi kamatot fizetett már az Úr ezért a két fillérkéért! Ne hidd, hogy éppen a körülményeid mutatják, mennyire semmit nem tehetsz az Úrért. Ez mind a Kígyó sziszegése csupán, tapossad el az első hangjában. Mit ért volna a két fillérke, ha az öz­vegy kenyeret vett volna rajta, mit érne, ha akkor nem megy vele a templomba és mit érne, ha mint gazdag ember fe­lesége vetette volna oda? Áldott legyen Isten a sok, nekünk juttatott „kicsi“-ért, mert az mindenné lehet az Úr kezében. Hiszed-é ezt? Z. J. * * * Az életet és az igazságot nem lehet egy­mástól elválasztani, mert ugyanegy do­lognak két oldala. Csak az lehet igaz­ság, ami egy egyetemes életből szár­mazik és csak az az igazi élet, amely az Isten gondolatának igazságát követi (Jn 14,6). Ravasz László — 4 —

Next

/
Thumbnails
Contents