Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
Mint a fű „Mert minden ember olyan, mint a fü és annak minden dicsősége, mint a fű virága. Megszárad a fü és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké" (I Pét 1,24—25). Hallatlan józanul és valóságosan látja Isten Igéje életünket és erre a látásra tanítgat bennünket is. Van-e valami esendőbb, amire erősebben nyomta volna rá bélyegét a múlandóság, mint a fű? Igaz, hogy növekszik, virágzik egy ideig. Öröm nézni, gyönyörködni virágaiban. De egy napon jő a kasza s megszárad a fű, elhull virága. Ilyen az életünk és annak minden dicsősége. Az apostol nem túloz, nem sötéten látó, hanem az igazat mondja. Igazat kell adnunk neki. A te életed is és az enyém is a kaszavágás felé halad. Gondolsz-e arra, hogy jön életednek ez a végső határa? Nem úgy teszünk-e minduntalan, mintha ez a határ nem volna, mintha a kaszálásnak e napja nem létezne? A múlandóság alól csak az Úr beszéde van kivéve. „Az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az evangélium, amely nektek hirdettetett." Ez az a romolhatatlan mag, amely él és megmarad örökké. Az a kegyelem, hogy a mi fűhöz hasonló életünk kapcsolatba kerülhet az örök Igével, olvashatjuk, hirdetik nekünk, befogadhatjuk, mint a jól elkészített föld a magot, és gyümölcsöt teremhet életünkben, örök életre való gyümölcsöt. Ez az Ige ad élő reménységet arra is, hogy egykor ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és e halandó test halhatatlanságba öltözik, és akkor beteljesül amaz Ige: „Elnyeletett a halál diadalra!" P. Gy. A Szentírás szerint az ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve (1 Móz 1, 27). Az ember külsejében is ragyog Isten dicsősége, mégis kétségtelen, hogy képének és hasonlatosságának sajátos lakóhelye a lélek. Kálvin, 1559 Újévi könyörgés Lelki meddőségtől, gyümölcstelenségtől — szabadíts meg engem! Ébresztő Lelkedért, tisztító lángodért ne hagyj elepednem! Nagy szomjúságomat, ha Te el nem oltod, jaj, hová kell lennemi üres kolduskézzel orcád elé állok, koldustarisznyámra könnyem is szivárog, üres az életem, üres a tarisznyám. A Te gazdagító, mindent meggyógyító irgalmadra várok! Nagy ajándékot én Uram, most se kérek, csupán az egyetlent — legnagyobbat: Téged! Lélektelenségben — lélekáradással; terméketlenségben —• gyümölcsérleléssel, áldd meg ezt az évet! Szeretni taníts meg! Szolgálni taníts meg! Ó, emelj fel engem! Lásd meg, hogy erődben hogy megüresedtem, hogy elszegényedtem! Segíts az útadón megifjult erőkkel Teutánad mennem! Adj nekem sok tövist, szenvedést, küzdelmet, csak el ne akadjak, csak ne vesztegeljek! Adj nekem szigorú, kemény vezetéssel hiányt, veszteséget, — csak ne meddőséget, lelki meddőséget: terméketlenséget! Haluszka M. Rózsa — 3
