Vetés és Aratás, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
Az életfolyam Ezékiel 47. Csodálatos képet fest a próféta szemünk elé. Isten templomából áldásdús víz fakad, amely hatalmas folyammá lesz és szétárad az egész világra. Az isteni élet folyama ez, amely egészségessé teszi azt, aki vele kapcsolatba kerül. Ezékielt az Isten embere vezette, és kapcsolatba jutott az élő vízzel. Engedd te is, hogy az Ige mélyebbre vezessen, mert itt a folyó. Ma is hangzik a parancs: Menj bele! — Bár sokan hallanak róla, a parton maradnak. Félnek levetni a cipőt, azaz föladni régi életüket, inkább a szárazon maradnak ... Van, aki belemegy, de csak bokáig. Érintkezésbe jut az élet vizével, belekóstol az isteni életbe, boldogan énekli: „Mélyebbre Benned, mélyebbre még . . .“, de mélyebbre nem megy, mert akkor sok mindent le kell vetkőzni. Inkább csak bokáig érő vízben maradnak, mint a gyermekek a Balaton szélén. Ha akarod, hogy több áldás legyen életedben: mélyebbre kell menned. Szép az, ha valaki térdig jut a folyóba: tud imádkozni, elbeszélget Istennel, elmondja neki minden örömét, bánatát... Sokan azt hiszik, hogy ez már elég, mivel mélyebben vannak, mint mások. Az imádkozó hívőnek bizonyságtevővé kell válnia. Be kell jutni derékig az élet vizébe. A derék: az erő székhelye. A derékig hivő derekas munkát végez: az igazság harcosa lesz. Közben vigyáznia kell, nehogy a saját erejében bízzék, mint a kardot rántó Péter. Ezért még mélyebbre kell menned, míg minden talaj el nem tűnik lábad alól, míg az isteni szeretet óceánjába nem kerülsz. Itt úsznod kell, rá kell magad bíznod teljesen a vízre, a víz tart fenn — kegyelemből élsz csupán. Ilyen vízben úszott József, mikor a börtönben volt, Dániel az oroszlánok vermében, vagy Pál apostol a hajótöréskor. Bár nem volt semmi kilátás a menekvésre, mindegyik tudta, hogy teljes biztonságban, helyes úton van. Vajon te kapcsolatba jutottál-e már az élet vizével? Hivő vagy már? Tudsz-e, szeretsz-e imádkozni? Bizonyságtevő életet élsz? Hálás vagy-e, hogy a kegyelem árja hordoz? Adjon Isten kegyelmet, hogy mindegyik kérdésre boldog igent tudj mondani! V. S. Adj! „És csoda történik, minél többet adsz, te magad annál gazdagabb maradsz." Adj! és mindegy, mit adsz, Ábrahám hitét, Vagy samaritánus irgalmas szívét, Ábel áldozatát, mártíroknak vérét, Vagy a szegény asszony utolsó fillérét. Adj! s mindegy, mit adhatsz, keveset, sokat, Isten téged mér, nem adományodat. Ajándékodon át tégedet keres, Keres és eléd áll, hogy övé lehess. Adj! és addig adjál, amíg van miből, Ne kiégett élted öregségiből, Ne fonnyadt virágot, ne rokkant szívet, Hanem míg úgy érzed, a tavasz tied. Amíg vágyaiddal meg kell kiizdened S meg kell zabolázni véred, szád, szemed, Míg arról, amit adsz, le kell mondanod, Ó, hiszen akkor sem magadét adod. Nem magadét adod, csupán abból adsz, Kicsiny részt a sokból, mit Istentől kapsz, Ajándék cukorból, mint a kisgyerek, visszakínálsz csupán te is egy szemet. Adj! s az Atyának szeme rád nevet, Mert kedves előtte cselekedeted; S indulásodnak ad célbaérkezést, Vágyaidnak boldog beteljesedést. Szomjuhozásodra ad örök vizet, emberi életért isteni életet, Mindig többet annál, mit ember tehet, Mert öt felülmúlni adásban sem lehet. Dr. Mészáros Sándor — 2 —
