Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám

nem a Szentírás szavaiban van, hanem Abban, akiről a Biblia igéi szólnak. A keresztyénség nem könyv-vallás; kö­zéppontjában nem könyv áll, hanem Személy. Az írástudók kísértése: meg­állnak az írásnál és nem érkeznek el Jézushoz. Az írott Ige, a hirdetett Ige akkor tölti be hivatását, ha annak útmu­tatása nyomán felismerjük Jézust mint Szabadítónkat, mint életünk vezérét, hiszünk benne, engedelmeskedünk ne­ki és követjük Öt — élő kapcsolatba kerülünk vele! A gyülekezetben mint az igehirdetést meghallani kész, mint a Szentírást ta­nulmányozó emberek vagyunk jelen. De nem szól-e hozzánk is Jézus fájdalmas panasza: „Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!“? Az egész Szentírás veleje két szó: Jöjj Jézushoz! Az élő Jézus, akiről a Szentírás szól, hív téged: Jöjj hozzám! Jöjj hozzám bűneiddel, mint Zákeus vagy a házasságtörő asszony, és bo­csánatot nyersz! Jöjj hozzam, ha ügyeidben vezetésre, tanácsra, eligazításra van szükséged, és felelek neked, megmutatom az utat, mert én vagyok az Út! Jöjj hozzám betegségedben, mint any­­nyi sok beteg és szenvedő annak ide­jén, mert én vagyok a te gyógyítód. Jöjj hozzám emberekkel való vitás ügye­iddel, mint az az ember, aki testvérével nem tudott osztozni az örökségen — és megoldódnak ügyeid. Jöjj hozzám gyászodban, és megvigasz­tallak téged is, mint a naini özvegyet, aki fiát, s mint Jairust, aki lányát sirat­ta, és mint Máriát és Mártát, akik Lázárt gyászolták, a testvérüket. Jöjj hozzám életed utolsó óráján, hogy életed legyen. És akkor nemcsak ide­­íg-óráig, hanem örökre járhatsz a ke­gyelem világosságában. S. J. A hivő ember Istennek egyre több cso­dálatos erőit érzi felszabadulni s úgy ta­pasztalja, hogy az ő hitére megindulnak Isten kötött energiái és fenntartja őt, míg a hitetlen csak azt érzi, hogy a „vé­letlenek“ rázúdulnak és összemorzsol­ják. Voltam! Voltam kőpattintó vad ősalak, De mégis ember itt az ég alatt. Ó, Istenem, a tűzben láttalak S gyötrő félelemmel imádtalak. Majd fegyverré máit a bronz a tűzben, S mig a vadat naphosszat űztem, Megszólalt valami benn a szívben, S véltelek a napnak fenn az égen. Aztán jött a sora hitvány vasnak, Hosszú, véres kínja testvérharcnak. Feledtem fenségét fénylő napnak, És hódoltam ezüstnek, aranynak. Egyszer jött egy csillag, majd felszaladt, S megrendült a föld egy kereszt alatt. Ó, Istenem! Az Ige itt maradt, És én szivemben megtaláltalak. Simsay János Gondolatok Ez a tétel: „A csoda szüli a hitet“ — éppen megfordítva igaz, mert a hit szü­li a csodát. Hitetlen embert csoda még soha nem térített meg, sőt még kételke­­dőbbé, még gyanakodóbbá tett ... Az evangélium arra tanít, hogy a hivő szá­mára terem a csoda. Jézus Názáretben nem tudott csodát tenni a nép hitetlen­sége miatt. . . * * * Csoda csak a hit számára létezik; a csoda a hit világszemlélete, mert a té­nyek és dolgok mögött a közvetlenül ható Istent tapasztalja meg. * * * A hit szüli a csodát. A csoda nem egyéb, mint az isteninek meglepő tapasztalása. Az isteni tapasz­taláshoz pedig hit kell. A csoda az Isten rendkívüli ajándéka, amit kedvenceinek ad. Nem a gyöngy termi a kagylót, ha­nem a kagyló a gyöngyöt. Azért hát ne várj csodát, aminek láttára hinni tudsz, mert a hitetleneket ez elkerüli, mint ők is az Istent. Ravasz László — 9 —

Next

/
Thumbnails
Contents