Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
Nem akartok hozzám jönni? Máté 3, 1—17; János 5, 33—40 Vannak, akiknél az a végzetes baj és hiányosság, hogy egyáltalán nem akarják Isten Igéjét sem hallani, sem olvasni. De vannak, akik rendszeres igehallgatók ugyan, de igehallgatásuk, bibliaolvasásuk körül mégis baj van. Cselekszik ugyan a jót — de rosszul. Ilyenek voltak a Jézust vádoló jeruzsálemi zsidók. Jgehallgatásuk körül hiba volt. Jézus velük vitázva rámutat erre a hibára. Utal Keresztelő Jánosra, az ő nagy hatású, nagy erejű bizonyságtételére. „Ti elküldtetek Jánoshoz és ó bizonyságot tett az igazságról. Ö az égő és fénylő szövétnek volt, de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő világosságában.“ Keresztelő János is mint előfutár bizonyságot tett Jézusról, ö fáklya volt és világított egy lelkileg sötét, sivár korszakban. Világosságával jelezte Isten országának a közeledését. A népre mély benyomást gyakorolt, örvendeztek a vallási megújulásnak, de csak ideig-óráig, igehirdetésének maradandó hatása nem volt. Csak örvendezni akartak, de őszinte bűnbánatot tartani, megtérni nem. Arra nem voltak hajlandók, hogy életüket valóban alárendeljék a hallott Igének s általa kormányozni engedjék magukat. Nem vagyunk mi is így sokszor az igehallgatással? Egy-egy szép beszéd olykor nagyon megragad, könnyekig meghat. Vannak nagy hatású igehirdetők, akiknek szolgálatát örömmel hallgatjuk, emlegetjük; örülünk, ha rendkívüli események, evangélizációk, vendégszolgálatok, különös ünnepi alkalmak adódnak egyházunkban, gyülekezetünkben — de mi marad ezekből? Amikor Keresztelő János prédikált a Jordán partján, tömegek tódultak hozzá. Hatalmas erejű prédikátornak tartotta a közvélemény, de amikor arra került volna a sor, hogy személyes életük gyakorlati dolgaiban levonják az igehirdetés következményeit, nem akartak tovább járni, örvendezni a hirdetett Ige világosságában. Szép, vigasztaló beszédeket szívesen elhallgatsz Isten országáról, de hogy valaki beleavatkozzék hétköznapi életedbe, Istennek köze legyen mindennapi dolgaidhoz, azt már nem akarod. Ezért akarsz csak egy ideig örvendezni benne, aztán félredobod. Minden igehirdetés célja, hogy a jövőre kiható, maradandó, alakító hatása legyen életedre. Ne csak ideig-óráig, hanem maradandóan legyen bennünk az Ige, járjunk annak világosságában! Igeolvasásuk és bibliatanulmányozásuk körül is hiba volt. Izrael népe állandóan olvasta, kutatta, tanulmányozta a szent írásokat, odadóan és szenvedélyesen, abban a meggyőződésben, hogy az írásban van örök élete. De tragikussá vált a tanulmányozás azáltal, hogy nem volt hajlandó meglátni Azt, akiről a teljes írás tanúbizonyságot tesz. „Ti azért tudakozzátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örök életetek; pedig ezek rólam tesznek bizonyságot — és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen“ — mondja nekik Jézus. Mert a teljes Szentírás Krisztusról tesz tanúbizonyságot; reá mutatnak a messiási jövendölések és Benne jut teljességre mindaz, amit Isten cselekszik népe üdvösségére. Istennek drága ajándéka az írott Ige, amely azért adatott nekünk, hogy rátaláljunk az örök élet útjára. De az írások tanulmányozása közben meg kell látnunk a fő dolgot: hogy Isten az ő Igéjében valakiről beszél, aki által megtöri életünk átkát, a bűn hatalmát. Arra való az egész írás, hogy megtanítson Krisztusban hinni! Mit is érhet az írásokkal való foglalkozás, ha valaki nem akar Jézushoz menni? Aki lélekben odakapcsolódott Jézus Krisztushoz és az írásokat Öérette szereti és olvassa, csak az érti igazán, de az aztán nem is tud megválni tőlük. Krisztus nélkül a Biblia csukott könyv marad, de mint Krisztusról való bizonyságtétel örök élet kútfeje, a hivő élet forrása. Végső soron az üdvösség és az élet — 8 —
