Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
Megnézte - elment - elfelejtette „Mert ha valaki az Igének hallgatója és nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki tükörbe nézi testi ábrázatát. Megtekintette magát, azután továbbment és nyomban elfelejtette, milyen volt“ (Jak 1,23—24). Az Úr Igéje valóban a lélek tükre. De a tükör is csak világos szobában használható, így a léleknek a tükre a Szentírás is csak a Szentlélek világosságában mutat tisztán, különben homályos és nem látunk benne tisztán. Igénkben olyan emberről van szó, aki belenéz a tükörbe, de nem volt értelme. Mert magában az, hogy valaki belenéz a tükörbe, nem jelent számára semmi változást. Ha a tükörbe nézek és látom, hogy a hajam rendetlen, nyakkendőm félrecsúszott, azzal nem változott a helyzet, ha meg nem igazítom a rendetlenséget. Legfeljebb abban a kellemetlen tudatban lehetek, hogy valami nincsen rendben rajtam. így az igeolvasás vagy annak hallgatása sem segít, ha az abban felmutatott lelkibajt, a bűnt nem akarjuk orvosolni. „Ha valaki megnézi magát a tükörben“ — egy-egy igehallgatás is ilyen tükörbe nézés. Miként a tükör a leplezetlen valóságot mutatja, úgy az Ige a lélek valóságos helyzetét tárja elénk. Bizonyára vannak olyanok, akik a tükörre haragszanak, ha valami kedvezőtlent mutat, őt „kiprédikálta" — a tükör. Pedig akkor igazi és áldásos az Ige hallgatása, ha nem haragszol az elhangzott intésre, hanem megalázkodva hálát adsz az Úrnak, hogy még tart a kegyelmi idő, figyelmeztet; s kérd, hogy az Úr Jézus drága vérével tisztítson meg és adjon erőt, hogy elfogadhasd mindenkor intését és tanítását. „Jó nékem, hogy megaláztál, hogy megtanuljam (mint a zsoltáros) a te rendeléseidet“ (Zsolt 119, 71). Vagy pedig tégy úgy mint pünkösdkor Péter prédikációjánál a hallgatóság: „Amikor pedig ezeket hallották, mintha szíven találták volna őket. így szóltak Péternek és a többi apostolnak: M't cselekediünk, testvérek, férfiak?“ (Csel 2, 37). Áldott az a lélek, aki miután az Ige tükrében meglátta igazi, szennyes lelkivilágát, azt nem elkendőzni akarja, hanem gyökeresen eltávolítatni Megváltónk által. Továbbá vannak, akik azt gondolják, hogy saját maguknak nem olyan fontos és szükséges a tükörbe nézés, de mások számára igen. Kár, hogy a szomszédom nem hallotta — mondják. A szomszédok ugyanis haragban vannak. De vannak, akik mélyen elszomorodnak azon, amit a tükörben megláttak. De egy dologban mind megegyeznek. Miután megnézték magukat, elmentek, a hétköznapi életbe, munkájukba. Ki ide, ki oda, és akkor mi történik? — Elfelejti, milyen volt. Még egy ideig talán gondolkozik, vagy bosszankodik, aggódik, bántja a lelkiismerete, de azután lassan elfelejti és él a maga lelki rendetlenségében. Ha néha-néha megszólal benne a lelkiismeret, elhessegeti s vétkeire nézve a mai világot, a körülményeket, családi helyzetét teszi felelőssé; így keres mentséget és talál is, mert az ördög nagyon leleményes az ürügyekben, ha egy lélek visszatartásáról van szó. Ennek vége; lassan elalszik a lelkiismeret. Te milyen hallgató vagy? Feledékeny vagy, vagy az élet vizére szomjas és attól felüdült, tevékeny hivő ember? Légy az Igének nemcsak hallgatója és kegyes szólamok beszélője, hanem azok megvalósítója, cselekvője. Az Úr Jézus világosan megmondta: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram!, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát“ (Mt 7, 21). L. J. Istent ne magas gondolatokban, ne bölcsészeti és teológiai tételekben keressük. hanem életünk töredelmes megújításában! — 7 —
