Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
139. zsoltárból „Uram, megvizsgáltál engem és ismersz. Ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod. Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hová fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék és a tenger túlsó szélére szállanék: Ott is a te kezed vezérelne engem és a te jobb kezed fogna engem. Ha azt mondom: a sötétség bizonyosan elborít engem, és a világosság körülöttem éjszaka lesz, a sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan, mint a világosság.“ Bibliai szimbólum Cipő, saru = szabadság, igény, önrendelkezés A hadifoglyoknak (Ezs 20, 2—4) és a rabszolgáknak mezítláb kellett járniuk. A cipő a szabadság, az igény és az önrendelkezés jelképe. Ezért jelenti a cipő lehúzása azt, hogy lemondunk az igényünkről vagy elismerjük valaminek az uralmát. Ezért szól így Isten: „Edomra vetem saruimat" — azaz Edom rabszolgám lesz (Zsolt 60, 10). Az égő csipkebokornál megparancsolja az Úr Mózesnek, hogy vesse le saruit (Csel 7, 33), mondjon le önrendelkezési jogáról. Ha a cipő vagy saru a jogot és igényt ábrázolják ki, akkor a saruszíjak azok, amelyek a jogot és az igényt megerősítik. így nyernek a saruszíjakról szóló igék (Mk 1,7; Ezs 5, 27) mélyebb jelentést. Mikor Abrahám Sodorna királyaitól még egy fonalszálat és egy saruszíjat sem akart elfogadni (1Móz 14, 23), ezzel azt akarta kifejezni, hogy a pogány királyokkal szemben minden igényről lemond, ő csakis Istenre és az Ö ígéreteire akar támaszkodni. A hazatérő tékozló fiúnak átadják a szabadság saruit (Lk 15, 22); Pál pedig arra int minket Ef 6, 15-ben, hogy saruzzuk fel lábainkat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel. „Ti vagytok a földnek sója” Máté 5, 13 Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor egyik igehirdetésében egyszer azt magyarázta, hogy Jézus a fenti Igében Krisztus igazi tanítványának belső jellemét, természetét és szerepét mutatta meg. A sóból, amely egyrészt konzervál, másrészt ízesíti az ételünket, egy csipetnyi is elég. A professzor elmondta, hogy az emberi szervezetben csak 0, 9 °/o a só. Ha kevesebb van, az nagy veszélyt jelent. Milliárd vérsejtnek egészsége ettől a kis sótól függ. Katalizáló szerepe van, nélküle a táplálékból sem meleg, sem erő nem származhat. Éppen ilyen fontos szerepe van „a föld sójának“ az emberiség életében. Az segít, életet ad, megőriz, védelmez, fenntart és megáld. Ha igazán Krisztus követői vagyunk, gondoljuk meg jól, milyen nagy felelősséget jelent ez számunkra. Amikor az Úr azt mondja Abrahámnak, hogy szándéka elpusztítani Sodoráét, Ábrahám irgalmat kér, ha csak egy kevés „igaz" is van a városban. Ez a szám végül tízre csökken. íme a szükséges só, de tudjuk, ennyi sem volt Sodomában. Pál apostolnak a süllyedő hajón megígéri az Úr, hogy neki adja a hajó utasait: kétszázhat lelket. Pál apostol volt ott a megmentő só. A földrengés után a megrémült börtönőrnek ígéri Pál: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözölsz mind te, mind a te házadnépe." A hit elfogadása: Jézus követése, az egész család számára üdvösség, megváltás, szabadulás. A családban egy ember is lehet só. A tudós elmondta: a szervezetben a só csendben végzi körforgását. Nekünk is így csendben kell forgolódni a mi veszni induló világunkban, lakhelyünkön, hazánkban, gyülekezetünkben, s a munkahelyünkön, társaságunkban; mert ezek. jóléte, élete függ attól, lesz-e még elegendő só: Jézust követő ember. Imádkozzunk: Uram, segíts, hogy felismerjem nagy felelősségemet és tudjak só lenni mindenhol, ahol forgolódom. Ehhez add áldásod, erőd és kegyelmedet! Ámen. K. A. — 6 —