Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám

négy evangéliumhoz, amit a Szentírásból ismerünk. Az igazi „ötödik evangélium" az, amiről az apostol így vall: Az én evangéliumom — hogy Isten bünbo­­csánatot és örök életet adott Krisztus által a benne hívőknek. Ezt Pál úgy hir­dette, mint sajátját, mint olyat, ami az ő legbenső, legszemélyesebb tapasztalá­sából fakadt fel. „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek ereje az, minden hívőnek üdvösségére; jaj nekem, ha nem hirdetem ezt az evangéliumot! Jézus Krisztus azért jött a világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én!“ Pál ezt az evangéliumot nem könyvekből olvasta, nem emberektől tanulta, nem elmélet, divat, világnézeti vagy szellemi áramlat volt számára, hanem Isten drága aján­déka, amit felülről, közvetlenül az Úr Jé­zustól vett. Pálnál az ötödik evangélium az egy, örök evangélium, úgy amint azt ő egészen a magáévá tette és teljesen tovább adta. Hogyan állunk mi az ötödik evangélium­mal? Az evangélium szent történet ar­ról, hogyan váltotta meg Isten a világot. A te evangéliumod: történet arról, ho­gyan váltott meg Isten téged. Elbeszé­lése annak, hol, mikor volt döntő talál­kozásod neked Jézussal. Százharminc évvel ezelőtt egy fiatalember önmaga elől futott a magányba, az öngyilkosság módjait latolgatta. A hirtelen támadt vihar elől egy kis falusi templomba me­nekült. Bement mint elveszett ember, kijött mint megmentett ember. Odabent bizonyságtételt hallott erről az Igéről: „Térjetek énhozzám, hogy megtartassa­tok, földnek minden határai!" (Ézs 45, 22). Ebből a fiatalemberből lett a XIX. század legnagyobb igehirdetője. íme, egy lap az ő ötödik evangéliumából. — Minden ember el tudja mondani, mikor adta oda szívét és kezét házastársának. Van-e valami mondanivalód arról, ho­gyan találkoztál Jézus Krisztussal s ho­gyan adtad magad neki, akivel mélyebb és boldogabb szövetséget köt a lélek, mint vőlegény a menyasszonnyal? Isten azt akarja, hogy neked is legyen ilyen „ötödik evangéliumod". Ez az ötödik evangélium olyan egyéni, olyan személyes dolog, amilyen csak egy van a világon, mert benne vagy egészen, személyiséged páratlan voná­sával, ismételhetetlen eredetiségével. Ugyanakkor állandóan ismétlődő voná­sai vannak: mindig csak Krisztus, min­dig újra bűnbánat, hit, irgalom. Nincse­nek többé szégyenletes titkaink, mert bűneinkről vallást tudunk tenni; de val­lást tudunk tenni arról is, hogy meghall­­gattatásra talált az a kérésünk: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten" — s mert Jézus a szívünket vérével megtisz­tította. Ismerjük Jézus szavának áldott titkát: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják." S így készülünk reménykedve, nem ret­tegve „arra a napra". Halálból életre! Hallom, Jézus, éltető, szent szavadat: drága Igéd énnekem is hitet ad. Látom, Jézus, tövistépte homlokod, hulló véred bűntől engem megmosott. Vallom hittel: az a sírbolt üres már, győztél, Jézus! Porbaomlott a halál. Örök élet ajándéka az enyém, boldog, új út, halálon túl is remény. Ajkam nyílik hálás, boldog énekre: Általmentem » halálból az életre! S. 1. Az emberi élet egy törékeny cserép­edény, de felfoghatja és hordozhatja az élet isteni oldalát: JÉZUST. Ravasz László t — 5

Next

/
Thumbnails
Contents