Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
„Azon a napon az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által“ (Róma 2, IS). Egy napon kiderülnek titkaink. Mindnyájunknak vannak titkai. Vannak kedves, tiszta titkok: karácsonyi vagy születésnapi ajándékok, melyeket átadás előtt rejtegetünk rövid ideig. Ezek hamar kiderülnek. — Vannak áldott titkok, amelyeket Isten közöl velünk, — azokat boldogan hordozzuk a szívünk mélyén, míg az Úr el nem hozza a megvalósulás, a nyilvánvalóvá válás idejét. — Vagy amit Isten csak velünk közöl, mert csak ránk tartozik (Pál kapott elragadtatás állapotában ilyen személyes kijelentést Istentől). — De vannak olyan titkaink, amelyekkel rejtőzünk Isten és emberek előtt, mint Ádám és Éva az Édenkert bokrai közt, a bűneset után. Mennyi titka van már a kisgyermeknek is, milyen sok a titkolni valója! összebújva súgnak-búgnak a felnőttek háta mögött s elhallgatnak, ha azok közelednek. — De vannak súlyosabb titkok is, titkos bűnök; de „nincs oly titok, mely napfényre ne jönne“. Férfi és nő titkos útjai Isten háta mögött (Dávid és Bethsabé). — Anyagi téren való csalárdság, hamisság (Akán; Géházi, Elizeus szolgája a Naámántól elkért titkos ajándékkal; Anániás és Safira). — Titkon elkövetett rablás, gyilkosság, kegyetlenkedés. A Sátán mindig azt hiteti el az elkövetővel: a te eseted titokban marad, sosem derül ki! De kipattan napok, hetek, talán évtizedek múltán. S itt vannak a végre nem hajtott tettek, ki nem mondott szavak hátterében a titkos gondolatok, vágyak, tervek. Milyen félelmetes titok lappang sokszor egy-egy házasságkötés, eltartási szerződés, barátságosnak látszó beszélgetés hátterében! Álarcunk mögött, lelkünk mélyén megszólal a lelkiismeretünk, mintegy Isten ítélő szava bennünk (Róma 2, 15). Pogány író szerint „a rossz lelkiismeret a legrosszabb hóhér, és bármiféle fúriánál kegyetlenebbül gyötri a gonoszokat." Ez csak belső, előzetes jelzése az ítélet napjának. „Azon a napon“ Isten nem az álarcot, hanem az elrejtőző embert fogja megítélni. A lelkiismeret figyelmeztető szavát esetleg el lehet fojtani, de az Úr szavát azon a napon nem lehet elnémítani. Akkor az ember teljesen nyilvánvalóvá lesz és semmi sem marad homályban. Isten végül mindenkit — zsidót s a többi népeket — ítélet alá von és ebben az ítéletben előkerülnek még a legtitkosabb gondolatok is. Napvilágra jön, ami bennünk rejtve végbement és lelkiismeretünk is tanúvá lesz Isten ítélőszéke előtt. Éppen ezért ne bízzunk titkainkban, se abban, hogy bármi is végleg és örökre titokban maradhat. Hanem bízzunk az evangéliumban: Jézus Krisztusban, a benne megjelent könyörülő isteni szeretetben. Mert az ítélet napja nem független az evangéliumtól, a kegyelem jó hírétől, örömüzenetétől. „Azon a napan Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint. Azon a napon nemcsak bűneink lesznek nyilvánvalókká, amiket elkövettünk, hanem az is, amit Isten tett értünk: az Ö megváltó, megigazító, újjáteremtő szeretete. Öröm, hogy Krisztusért mienk lehet a bűnbocsánat, az üdvösség. Öröm, hogy egyszer minden bűnre fény derül, minden látszatnak, hazugságnak vége szakad. Enélkül a bizonyosság nélkül nem lehetne az életet kibírni. Öröm, hogy akkor, az ítélet végbementele után, teljes mértékben valóra válik, amiért naponta így imádkozunk: Jöjjön el a Te országod! Arra a napra Isten úgy készít fel, hogy az evangéliumot személyes kincsünkké teszi. „Azon a napon Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint“ — írja Pál apostol. A századforduló táján egy hitehagyott pap ilyen címen írt könyvet: Az ötödik evangélium. Ebben megpróbálta összefoglalni, mit gondol ő evangéliumnak. Vállalkozása kudarcot vallott, az emberek „az ötödik evangélium“ fölött hamar napirendre tértek s visszatértek ahhoz a — 4 — Azon a napon
