Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
Máté 16. fejezetének utolsó versében az Úr Jézus ezt mondja: „Az itt állók között vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják az Ember Fiát eljönni az ö országával.“ Az Úr Jézus körül a tanítványokon kívül a benne hívők és a benne nem hívők csoportja állt. Melyik eljöveteléről beszélt itt az Úr, amikor azt mondja, hogy a jelenlévők közül egyesek akkor még életben lesznek? Ma, kétezer év távlatából arra a gondolatra hajiunk, hogy az Úr az Ő második eljöveteléről beszélt, melyet mi, a hívők gyülekezete, a közeljövőre várunk. De az akkor jelen voltak közben mind meghaltak, még az apostolok is. Hát Jézus tévedett volna? Semmiképpen! De megfigyeltük-e, hogy az Úr azt mondta: „Amikor eljön az Ő országával“? Ez az ország a menynyeknek országa, melynek közeli eljövetelét az Úr Jézus már első igehirdetésével tudtul adta (Mt 4, 17). Erről mondta a 11. fejezetben, hogy ezt birtokba venni „erőszakkal" kell. Ez az ország tehát nem a hívők elragadtatásának eseménye, sem az Úr eljövendő ezeréves birodalma, hanem az Ő megváltása által lehetségessé vált és pünkösddel elkezdődött gyülekezeti, kegyelmi korszak. Ezt pedig nemcsak az apostolok élték meg, hanem sok más jelenlévő is. Más kérdés azonban, hogy az akkori hallgatói közül kik döntöttek pünkösd után Jézus mellett és az Úr által kívánt „erőszakot“ elkövetve, ennek az országnak polgárai is lettek. Hevesi Ödön Nem halnak meg folytatás a 2. oldalról megszentelt életben járt a földön, olyan éneket is tud majd énekelni, amelyet ott sem tanulhat meg más. Értik, de nem énekelhetik mások: „ ... és senki sem tudta megtanulni az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről“ (Jel. 14, 3). — Jöjj hát Jézus iskolájába, tanulj ott! Lelkednek új iskolaéve elkezdődött. Z. J. Az iskolában Zúgás, moraj. . . S valaki meg remeg. Egy harmatarcú, kékszemü gyerek Ott áll előttem, s alig rejtheti A belső lázt, a titkos reszketést. Tudja, hogy bűnös, rosszat tett nagyon, S rémülten várja már a büntetést. Tiszta szemére ráül a ború, S lesütve tartja, rám sem emeli. Érzem, hogy arcom merev, szigorú. S a büntetés csak késik . . . valahol Emlékeimben nézek szét előbb. Ó, nálam is volt egy számadás! így álltam én is, ilyen remegőn Égi nevelőm és bírám előtt. Az én arcom is ilyen gyermeki, Ilyen halálra rémült lehetett, És nagyon-nagyon megsajnálhatott, Mert a kereszt ítélőszékinél Minden, de minden bűnt elengedett. Mi is lett volna, hogyha akkor Ő Nagy irgalommal nem bánik velem!? S megszólalok (a gyermek várja már): Fiam ... a büntetést elengedem . . . Haluszka Rózsa: Hogyan imádkozzunk? Nem az számít, hogy milyen szavakkal imádkozunk. Csak azon múlik, hogy őszinte-e a szívünk és valóságos-e, amit keresünk. Akkor mindegy, hogy szavaink helyénvalók vagy ügyetlenek, azok mindenképpen Isten elé kerülnek, ügyetlen szavaink, mire elérnek Isten trónjához, átformálódnak, így nem kell sokat gondolkodnunk. Fontosabb, hogy gyermeki módon tekintsünk fel Istenre és ne keressünk választékos szavakat. Bár mi gyakran nem tudjuk, hogy mit és hogyan kérjünk, de Isten Szentlelke segítségünkre van és Ö fohászkodik értünk. Ezt mondja Isten előtt: „Segítsd őket, hiszen jót akarnak, ha dadogó is a nyelvük, segítsd őket hatalmas erőddel!“ Nagy szószólónk a Szentlélek az Atyánál, Ő a mi vigasztalónk! — 3 —
