Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám

Lelkednek új iskolaéve

... mindnyájan Istentől tanítottak lesztek. Mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön“ (János 6,45).

Mindig hálás örömmel nézem az iskolába induló apró gyermeksereget. Nincs közöttük mezítlábas, nincsen éhes, és egyik sem rejteget a kis táskában üres, száraz kenyérdarabkát. Nézem őket, amint fáradtan, de hazafelé tartó jó kedvvel mennek a végzett nap után otthonuk felé.

A hit embere is újra és újra tanul. A testi értelmet művelő iskolákban aligha történik meg, hogy valaki negyedik osztályból a harmadikba esnék vissza, vagy a másodikból az elsőbe, inkább addig ismételtetik, amíg valamire jut.

De a lélek iskolájában a sok gyarló ismétlős mellett ott vannak még nagyobb számban azok, akik évről évre visszafelé mennek. Ezek nem az ismeretben haladnak előre, hanem a felejtésben. Nem gyarapodnak, hanem erőtlenednek, tudatlanságuk egyre inkább felsötétlik, ismereteik egyre bizonytalanabbá válnak és mindinkább kuszáltak.

Nem ismersz te is valakit, aki gyermekkorában alázatos tisztelettel nézett az égre, most pedig dühödt pillantásokat vet oda?

Nem ismersz valakit, aki régen oly szívesen énekelte a zsoltárokat, értette is, amit énekelt, de most már csak felhígult világi dallamok recsegnek fogai között, s maga sem tudja, mit is mormol?

Nem emlékszel valakire, akinek volt kedves Bibliája és lelki társasága, beszélnivalója a hit tárgyköréből; voltak lelki élményei, most pedig csak veszendő-önmaga körül forog egyre nyomorultabb keringéssel? Nem ismersz olyanokat, akiknek örömük volt, ha nem nagy értékű, de mégis értékes adományukat az Úr kezébe tették, most pedig mindig csak önmaguk felé görbül az ujjuk, amellyel nemsokára rémülten kapaszszkodnának majd kifelé a koporsóból? Nem ismersz magadra vagy a tieid közül valakire? Azokra, akiket igen szeretsz?

Milyen rettenetes lehetőség ez, hogy a lelki életben lehet visszafelé is menni. Aligha találsz embert, aki megtanult egyszer olvasni, azután elfelejtette volna azt; de a hit útján láthatsz olyanokat, akik tudtak Bibliát és imakönyvet olvasni, most azonban a Biblia betűi összefutnak szemeik előtt, kétségeik szemüvegén át már nem látnak semmiféle isteni biztatást benne, csak egy kivénhedett könyvet.

Ne tartozzál ezek közé! Inkább indulj el lelkednek újabb iskolaévébe, áldott Mestereddel, aki életével tanít — a saját útjára tanít. Ez a lecke lesz a te életmentő ismereted, ez lesz a te örök életed, mert megismered őt.

Evangéliumi folyóirat 8. évfolyam 5. szám