Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

Mert te nem tehetsz mást

.......ez is a Názáreti Jézussal volt!“ (Mt26, 71).

Hivő múltad minden tékozlása ellenére is roppant áldás forrását hordja magában: bizonyítja, hogy te is a Názáreti Jézussal voltál.

1. Adjunk hálát Istennek az elmúlt esztendőért, hogy a Názáreti Jézussal lehettünk. Láttuk csodáit, hallottuk tanítását, igénybe vettük gyógyító szeretetét, megosztottuk vele otthontalanságát, azok között lehettünk, akik megmaradtak vele „kísértéseiben“.

Adjunk hálát, hogy velünk vacsorázott, hogy a Gecsemáné felé menetelve Lelke által énekelhettük a zsoltárokat.

2. Ne enyhítsünk semmit a reánk következő esztendőben ennek a követelő erejéből, hogy mi eddig a Názáreti Jézussal voltunk.

Ne szépítsük ennek kíméletlen tartalmát. Igen, mi mindent alárendeltünk az Ö jelenlétének. Ezért szakítottunk régi barátokkal, ezért tettünk le bizonyos olvasmányokat és cseréltük fel evangéliumi olvasmányokra. Őérette nem futunk a kicsapongás áradatában azokkal, akik veszedelemre adattak.

Ne kisebbítsed a vele való közösség kíméletlen követelményeit, hanem tégy vallást arról, hogy sokkal szorosabban kellett volna az elmúlt időkben Jézussal járnod.

3. A növekvő erő tiszteletet támaszt a hitetlenben is.

Jézushoz való ragaszkodásodnak új évednek még becsületesebb kiáltásává kell válnia: egész szívvel a Názáretivel akarok járni.

A világ fiai sajnálkozhatnak feletted, félszívű keresztyének jóakaratuk sántításaival akarnak magukkal bicegtetni téged is, de neked — a múlt vereségeiből, megcsalattatásaiból okulva — egész szívvel vállalnod kell: Jézust mindenek elé, Jézust mindenek fölé, Jézust egészen szívem Urává.

4. Fellobbannak főpapi udvarok tüzei, Kajafások jönnek-mennek; korbács

csattan a Fiú arcán; hallod, amint követeli ezer és ezer hitehagyott keresztyén élete: „pálcával verjétek arcul Izrael bíráját", te a magad arcát is odafordítod, hogy szenvedéseiben részes lehess, mert azok közé tartozol, akik követik a Bárányt, valahová megy (Mik 5, 1; Jel 14, 4).

5. Péter azt mondta keserves esküvel: Nem is ismerem ezt az embert! Jézusnak ezt a nagy fájdalmát mi is előidéztük sokféle pogány magatartásunkkal, de most így szólunk: nemcsak azokhoz tartozom, akik eddig a Názáreti Jézussal voltak, hanem egyre jobban akarom ismerni Öt és azt akarom, hogy az életem által is megismerhessétek ti is az Isten Fiát.

Igen, az új év egyetlen szent programja ez számunkra, hogy beteljesüljön Isten végzése, hogy mi az Ö Fia ábrázatához hasonlóvá legyünk. Aki Jézust látta, látta az Atyát; aki minket lát, kell hogy felismerje a Fiút. Én tibennetek és ti énbennem — ez volt Jézus utolsó beszélgetésének gyönyörű sóvárgása a kereszthalál előtt, és ez a vágy tartotta a kereszten a rettenetes hat órán át, mert így akarta az Atya.

6. Jobb hűségesen járni, mint újra és újra sírni.

Jézus gyógyító tekintete könnyekre fakasztotta a gyáva Pétert, minket pedig hűségre késztet, megerősít, hogy erősségünkből ki ne essünk. Keressed Jézus tekintetét, mielőtt a kakas megszólalna, mélyedj el benne, pihenj benne, amikor a futkosó kis szolgák riogatnak. Újra és újra, egyszerű nappalok és éjszakák óráiban, nyilvános hitvallás szent óráiban egyaránt hirdetjük, hogy mi a Názáretivel voltunk, vagyunk, járunk és maradunk, mert mi nem tehetünk mást. Hiszen az Ő akaratának kicsoda állhat ellene?

Legyen ilyen erős, ellenállhatatlanul hasznos és boldog új éved! Z.J.

— 7 —