Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
Dr. Kiss Ferenc: A hívők egysége Olvassuk el: János evangéliuma 13, 35 és 17, 18—20 Igéket A Krisztusban hivők egysége igen fontos tárgya az Újszövetségnek. Az apostoli levelekben sokszor olvasunk erről, de Jézus maga csak kétszer szól felőle: egyszer tanítványaihoz, egyszer pedig imájában az Atyához. Tanítványaihoz csupán a fent idézett első Igét intézi: „Arról ismeri meg mindenki ..." Sehol sem olvassuk a Szentírásban, hogy a tanítványt megismerik az imádkozásról, azt sem, hogy a templomba vagy a gyülekezetbe való járásról ismerik meg őket. A bibliaolvasás, sőt az igehirdetés sem biztos jele a tanítványnak, és még sok más vallásos cselekményt sorolhatnánk fel, melyekről említést sem tesz a Szentírás. Ez pedig onnan van, hogy a világi ember is imádkozik, jár templomba vagy gyülekezetbe, talán olvassa a Szentírást és sok más vallásos cselekedetet gyakorol anélkül, hogy bibliai keresztyén élete volna. Az igazi szeretet a tanítvány valódi jele és a Krisztusban hivők egységének alapja. Ezen egység nemcsak a tanítványok szempontjából fontos, hanem főleg azért, mert Jézus szerint ezen egységről nemcsak a tanítványokat ismeri meg a világ, hanem Őt magát is. A tanítványok beszéde és sokféle vallásos cselekedete együttvéve sem olyan fontos Jézus mennyei származása elismerése érdekében, mint igazi egységüknek a látása. Érthető tehát, hogy miért említi ezt Jézus többször is az Ő Atyjának utolsó imájában, melyből fent idéztem. Bizonyosan azért is kérte ezt többször, mert előre látta, hogy az ő ellensége — és a mi ellenségünk —, a Sátán, mindent el fog követni ezen fontos bizonyságtétel megrontására. 1900 év tanúsága és a sokfelé bomlott keresztyénség mutatja, hogy a Sátán valóban sokat elért ezen a téren. Az Úr Jézus imájában benne vagyunk mi is, mint olyanok, akik az előző tanítványok bizonyságtételére hittünk őbenne, s ezért az 6 imájához méltó komolysággal és szentséggel kezeljük a tanítványi egység szent feladatát. Az Úr Jézus halála előtt világosan megmondotta tanítványainak, hogy elmegy, de maga helyett elküldi a Szentszellemet amely velük marad az időknek végéig. A Szentszellem az első pünkösd óta itt is van a földön és kiosztja a hivők között összes adományait, kinek többet, kinek kevesebbet, hitük és engedelmességük mértéke szerint. Egyetlen hivő és egyetlen gyülekezet és közösség sem rendelkezik a Szentszellem minden adományával, hanem az összes hivők és gyülekezetek együttesen alkotnak egy teljes egészet, amit a Szentírás Krisztus Testének nevez. Afelől bizonyosak lehetünk, hogy a ma élő hivők együttesen felmutatják Krisztus összes sajátosságát, és így él Krisztus ma is az Ő híveiben ugyanúgy, mint saját lelkünk él látható testünkben. Krisztusnak az összes hivőkből álló eme teste nem valami szervezkedés, hanem valóságos élő szervezet, melynek tagjait nem külső szabályok, hanem a belső életerő tartja össze. Ha az életerő elhagyja testünket, az rögtön bomlásnak indul, a vér azonnal megalvad és 30 perc múlva mikroszkóppal már jól kimutatható rothadási tünetek észlelhetők. Minden egyes hivő és minden egyes gyülekezet, közösség csupán egy-egy tag az Úr testén. Aki nem látja meg a másik hivőben és a másik lelki közösségben a Szentszellem adományait, az vagy lelki vak, vagy annyira felfuvalkodott, hogy ez elhomályosítja látását. János a szeretet apostola lett, de pünkösd előtt ő is meg akarta tiltani egy férfinek a Jézus nevében való tanítást és gyógyítást azon az alapon, hogy az nem járt ővelük (Lk 9, 49—50). Itt ráismerhetünk Jánosban saját magunkra! Jézus mondhatta volna, hogy küldjétek hozzám azt az embert, hogy legalább addig hallgasson engem, míg — 8 —
