Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám

Dr. Kiss Ferenc: A hívők egysége Olvassuk el: János evangéliuma 13, 35 és 17, 18—20 Igéket A Krisztusban hivők egysége igen fon­tos tárgya az Újszövetségnek. Az apos­toli levelekben sokszor olvasunk erről, de Jézus maga csak kétszer szól felő­le: egyszer tanítványaihoz, egyszer pe­dig imájában az Atyához. Tanítványai­hoz csupán a fent idézett első Igét in­tézi: „Arról ismeri meg mindenki ..." Sehol sem olvassuk a Szentírásban, hogy a tanítványt megismerik az imád­kozásról, azt sem, hogy a templomba vagy a gyülekezetbe való járásról is­merik meg őket. A bibliaolvasás, sőt az igehirdetés sem biztos jele a tanítvány­nak, és még sok más vallásos cselek­ményt sorolhatnánk fel, melyekről em­lítést sem tesz a Szentírás. Ez pedig on­nan van, hogy a világi ember is imádko­zik, jár templomba vagy gyülekezetbe, talán olvassa a Szentírást és sok más vallásos cselekedetet gyakorol anélkül, hogy bibliai keresztyén élete volna. Az igazi szeretet a tanítvány valódi jele és a Krisztusban hivők egységének alap­ja. Ezen egység nemcsak a tanítványok szempontjából fontos, hanem főleg azért, mert Jézus szerint ezen egységről nemcsak a tanítványokat ismeri meg a világ, hanem Őt magát is. A tanítvá­nyok beszéde és sokféle vallásos cse­lekedete együttvéve sem olyan fontos Jézus mennyei származása elismerése érdekében, mint igazi egységüknek a látása. Érthető tehát, hogy miért említi ezt Jézus többször is az Ő Atyjának utolsó imájában, melyből fent idéztem. Bizonyosan azért is kérte ezt többször, mert előre látta, hogy az ő ellensége — és a mi ellenségünk —, a Sátán, min­dent el fog követni ezen fontos bizony­ságtétel megrontására. 1900 év tanúsá­ga és a sokfelé bomlott keresztyénség mutatja, hogy a Sátán valóban sokat elért ezen a téren. Az Úr Jézus imájá­ban benne vagyunk mi is, mint olyanok, akik az előző tanítványok bizonyságté­telére hittünk őbenne, s ezért az 6 imájához méltó komolysággal és szent­séggel kezeljük a tanítványi egység szent feladatát. Az Úr Jézus halála előtt világosan meg­mondotta tanítványainak, hogy elmegy, de maga helyett elküldi a Szent­szellemet amely velük marad az időknek végéig. A Szentszellem az első pünkösd óta itt is van a földön és kiosztja a hi­vők között összes adományait, kinek többet, kinek kevesebbet, hitük és en­gedelmességük mértéke szerint. Egyet­len hivő és egyetlen gyülekezet és kö­zösség sem rendelkezik a Szentszellem minden adományával, hanem az összes hivők és gyülekezetek együttesen al­kotnak egy teljes egészet, amit a Szent­írás Krisztus Testének nevez. Afelől bizonyosak lehetünk, hogy a ma élő hi­vők együttesen felmutatják Krisztus összes sajátosságát, és így él Krisztus ma is az Ő híveiben ugyanúgy, mint sa­ját lelkünk él látható testünkben. Krisztusnak az összes hivőkből álló eme teste nem valami szervezkedés, hanem valóságos élő szervezet, mely­nek tagjait nem külső szabályok, hanem a belső életerő tartja össze. Ha az élet­erő elhagyja testünket, az rögtön bom­lásnak indul, a vér azonnal megalvad és 30 perc múlva mikroszkóppal már jól kimutatható rothadási tünetek ész­lelhetők. Minden egyes hivő és minden egyes gyülekezet, közösség csupán egy-egy tag az Úr testén. Aki nem lát­ja meg a másik hivőben és a másik lel­ki közösségben a Szentszellem adomá­nyait, az vagy lelki vak, vagy annyira felfuvalkodott, hogy ez elhomályosítja látását. János a szeretet apostola lett, de pünkösd előtt ő is meg akarta tilta­ni egy férfinek a Jézus nevében való tanítást és gyógyítást azon az alapon, hogy az nem járt ővelük (Lk 9, 49—50). Itt ráismerhetünk Jánosban saját ma­gunkra! Jézus mondhatta volna, hogy küldjétek hozzám azt az embert, hogy legalább addig hallgasson engem, míg — 8 —

Next

/
Thumbnails
Contents