Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
AZ ÉTER HULLÁMAIN ÁT... A Monte Carlo-i rádió magyar nyelvű igehirdetéseket sugároz 5, 30 órakor a 31 m-es (9760 MHz) rövidhullámon hétfőn, csütörtökön, szombaton; 10, 25 órakor a 31 m-es (9675 MHz) rövidhullámon mindennap,- 18, 15 órakor a 49 m-es (6220 MHz) rövidhullámon mindennap; 21,00 órakor a 205 m (1466 kHz) középhullámon hétfőn, szerdán, pénteken; és 23, 30 órakor ugyanitt a hónap minden 2. szerdáján EUROCLUB ifjúsági program. Az adakozás Aki adakozásról beszél, egy nem közkedvelt témát pendít meg. Valaki egyszer ezzel összefüggésben azt mondta, hogy az ember legérzékenyebb szerve nem a szeme, hanem a zsebe. Ez bizonyos értelemben igaz, mert nem mindenki szeret adakozni. Mihelyt erről szó esik, idegesen reagál és számos okot tud felsorolni, hogy ez miért nem vonatkozik rá és hogy ő miért nem tud adni. Szögezzünk le egy tényt: a Szentírás gyakran beszél adakozásról és áldozatról; már a Biblia első lapjain esik erről szó. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy annak, aki Isten akarata szerint kíván élni, nemcsak imádkozni, hinni és remélni, hanem adakozni is kell. Aki ez alól kivonja magát, nem él teljesen Isten akarata szerint. Vegyük ezt a problémát közelebbről szemügyre és lássuk, mit mond erről a Szentírás. A második korintusi levél 9. fejezete első versében ezt olvassuk: „A szentek számára szánt adakozás szolgálatáról szinte felesleges nektek írnom, hiszen ismerem készségeteket.“ Az apostol az adakozást tehát szolgálatnak tekinti. Luther a szóbanforgó eredeti görög szót németül adónak nevezi. E két kifejezés: szolgálat és adó annyiban fedi egymást, hogy mindkét esetben kötelezettséget fejez ki. A szolga köteles szolgálni, és az adó lerovása polgári kötelesség. Az adófizetés ügyét nem kezelhetjük kényünk-kedvünk szerint, az erre vonatkozó rendszabályok mellőzése kellemetlenséget von maga után. Ez lelki viszonylatban is áll. Aki nem akar Isten országa alapelveivel ellentétbe jutni, nem vonhatja ki magát az adakozás kötelezettsége alól. A fent említett fejezet 6. versében az apostol ezt írja: „Gondoljátok meg; aki szűkén vet, szűkén arat is, és aki bőven vet, bőven arat is.“ Az adakozás tehát vetésszámba megy. Amit a magvető a barázdákba szór, látszólag elvész, hisz a földre veti; de a valóság az, hogy nem vész el, hanem sokszorosan visszatérül. Ez áll az adakozásra nézve is. Adakozni ezért annyit jelent, mint magot vetni, amely előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Amilyen igaz, hogy magvetés nélkül nincs aratás, olyan igaz, hogy áldozat nélkül nincsen áldás. Sem anyagi, sem lelki téren. Isten Szentlelke nemcsak imádkozni tanít, hanem áldozatra is serkent. Nem azért, mintha Isten erre rászorulna, hanem azért, hogy általa áldásban részesítsen. Az Isten országa terén számtalan tapasztalat azt bizonyítja, hogy Istent nem lehet megajándékozni. Bármit és bármennyit is áldozunk fel érte, Ö minden adományunkat bőséges kamattal viszonozza. Ez a tény késztette Assisi szent Ferencet egy alkalommal így imádkozni: „Uram, te mindenható és mindentudó vagy, de néha azt szeretném, ha nem tudnád, hogy mit áldozok fel érted, mert minden adományomat gazdagon visszapótolod úgy, hogy végeredményben nem adakoztam semmit!“ Szívleljük meg továbbá a 8. vers tanulságát: „Az Isten pedig hatalmas, hogy rátok árassza teljes kegyelmét, hogy mindenkor teljesen elegetek legyen, és bőven legyen nektek minden jó cselekedetre!“ Istenünk „ránk áradó kegyelmét" nap nap után tapasztaljuk. Az életünket neki köszönhetjük, a mindennapi kenyerünket ö adja, a családi éle10 —
