Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
Ismersz „Uram, megvizsgáltál engem és ismersz. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod“ (Zsolt 139, I—4). Milyen boldog az az ember, aki nyugodtan mondhatja ezt az Úrnak: „Uram, megvizsgáltál és ismersz. Minden utamat jól tudod.“ Boldog az a lélek, aki nyugodtan az Úr vizsgálata alá veti szívét. És mit akar Isten abban látni? Először is azt, hogy nincs abban a szívben semmiféle olyan érzelem, mely miatt az Ö Lelke nem vehetne szállást benne. Azután látni akarja azt az erős vágyat, hogy nincs más kívánsága szívünknek, mint az Ő drága jelenlétében neki tetsző életet élni. Továbbá, ha megvizsgál, szívünkben akarja látni azt a gyermeki hitet, mely rajta csüng és reá hagyatkozik. „Minden utamat jól tudod.“ Isten e föld több milliárd lakosának útját ismeri. De hányán járnak-kelnek e világban abban a tudatban, hogy tudják, Isten tudja minden útjukat? Aki így nyilatkozik, hogy „Minden utamat jól tudod“ —, annak nincsenek titkos utai, melyeket jó volna, ha az Úr nem tudna. Milyenek a mi utaink? Mindenkor nyugodtan az ö szemei előtt érezhetjük magunkat? És gondolunk-e arra, hogy itt nem csupán testi útról van szó? A gondolataink és érzelmeink is milyen úton járnak? Nem kalandoznak-e el — a harag, gyűlölet, tisztátalanság, kapzsiság és annyi sok más — bűnös útra, melyek mind zsákutcába vezethetik a hitéletet? Miért van az Istennek élni akarók között a sok lelki nehézség, és miért akad meg a lelki fejlődés? Mert az Úr jól ismeri a szíveket és minden látszólagos kegyesség ellenére azokat az utakat, melyeken még itt-ott jár a lélek, amelyeket még jónak és megengedhetőnek tartva nem akar elhagyni. Nem értik vagy nem akarják megérteni azt, hogy: „Hagyja el a gonosz az ő utát és a bűnös férfiú gondolatait és térjen az Úr-Csoma Gyula: Nevemmel vésett marok Ézsaiás 49, 16 Az Úr a markába vésett nagy, szent parázson égett vésőjével. Nevemmel, e gyalázatos névvel szent markán kormányozza a világot. Mikor ránéz szent tenyerére, farkasokért meghalt pásztor vére világol ki nevemből. És akkor az Úr megcsókolja sok piszkosságtól bemocskolt nevem. És én idelenn csodálkozással, szeretettel hajtom meg fejem s apró, maszatos kezeim az Ő nevemmel vésett szent markába teszem. (Templomablak) hoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővölködik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr. Mert amint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az én utaim a ti utaitokná! és gondolataim gondolataitoknál" (Ézs 55, 7—9). Ha bajok vesznek körül, melyeket olyan nehéz elhordozni, gondoljunk e fenti Igére. Az Úr Jézus pedig azt mondja: „Az én igám jó és az én terhem könynyű (Mt 11, 30). Csak az az iga nehéz, mely nem az Úr Jézusé. Ez pedig akkor van, ha a magunk bűnös, emberi útján járunk és nem mondhatjuk az igaz és tiszta lelkiismeret örömével: „Minden utamat jól tudod.“ L. J. — 5 —
