Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
A munka az Ige fényében Mi köze hitünknek a mindennapi munkánkhoz? Sokan azt állítják, hogy semmi. A hit a vasárnapok dolga, a munka a hétköznapoké. Az Ige lelki kérdésekre ad feleletet, de a munka kérdésében nem illetékes. Mi azonban valljuk, hogy a hit az egész élet, az egész ember belső szüksége, ezért nemcsak a vasárnapok, hanem mind a hét napnak a dolga. Istennek van a munkával kapcsolatban is világos mondanivalója. Az ember egyik legrégibb kérdése: mi a munka? Voltak korok, melyekben a munka lealacsonyító, rabszolgáknak való volt. Vannak, akik azt tartják, hogy a munka szükséges rossz, kényszerű teher, s akkor lennénk boldogok, ha nem kellene dolgoznunk; a munka büntetés, és kegyelmi állapot az, ha valakinek nem kell dolgoznia. Vannak, akik számára az élet egyetlen értelme, tartalma a szakadatlan munka, robotolás. Vannak emberek, akik nem képesek elkezdeni s vannak, akik nem képesek abbahagyni a munkát. E sokféle felfogással szemben mit mond Isten Igéje? És ennek alapján hogy gondolkozzék a keresztyén ember? A keresztyén ember készséggel vállalja a munkát, mint Istentől kapott hivatást. A bűneset előtt rendelte Isten, hogy az ember „hajtsa uralma alá a földet, művelje a kertet és őrizze azt“. A munka Istentől származó parancs az ember számára, és a „paradicsomi állapot“ nem a munkátlanság. Az ember munkája Isten gondviselő munkájában és uralmában való részvétel. A munka, lényegét tekintve, nem nyomorúság és büntetés, hanem alkotás és uralom, isteni tulajdonság. Az emberi munkát az állati robottól éppen az különbözteti meg, hogy az ember munkájában szellemileg is részt vesz, míg az állat csak erejét adja bele. A keresztyén ember mindenfajta munkát tiszteletben tart és mindenkinek a munkáját megbecsüli. Különböző munkakörben dolgozó emberek között gyakran ellentét, ellenszenv támad. Egyesek csak a testi, fizikai munkát tekintik munkának, a szellemit nem. „Csak íróasztal mellett ül, nem dolgozik.“ Másrészt szellemi munkát, tudományos vagy művészeti tevékenységet kifejtő ember kísértése, hogy a fizikai munkát vesse meg, mint alacsonyabb rendű és értékű robotolást. A valóság pedig az, hogy különféle munkáink révén egymásra vagyunk utalva, és munkánk együtt, egymást kiegészítve eredményes. A keresztyén ember minden munkáját becsülettel, isten előtti felelősséggel végzi. Még embertelen körülmények között, rabszolgasorsban is (mint az apostoli korban a római birodalomban) úgy dolgozik, hogy nem a „szemnek szolgál", hanem az Úrnak (Kol 3, 22—23). Az ember hajlamos a szemnek szolgálni s csak akkor dolgozni rendesen, ha éppen ellenőrzik. Sokan csak akkor dolgoznak becsülettel, amikor a főnök épp oda néz. A hivő ember azonban minden munkáját úgy végzi, mintha maga az Úr volna a Evangéliumi folyóirat 8. évfolyam 3. szám
