Vetés és Aratás, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
Újévi gondolatok Egy új év küszöbén állunk. Visszatekintünk az elmúlt év eseményeire. Szeretjük felmérni sikereinket, gyarapodásunkat s szeretünk terveket szőni a jövőre vonatkozólag. Igyekszünk elfelejteni a kellemetlen perceket, a nehézségeket, az élet sötét oldalait, és reménykedve gondolunk anyagi helyzetünk megszilárdítására, terveink megvalósítására. Reméljük, hogy véghez visszük azt, amit eddig nem tudtunk megtenni, hogy földi jólétünket fokozzuk, kényelmünket biztosítjuk, egyszóval: emberi kívánságainknak messzemenően eleget teszünk. És amikor így ringatjuk dédelgetett álmainkat és vágyainkat a saját jólétünkről, mennydörgésszerűén hasít belénk a kérdés: Ez új esztendő küszöbén méltó-e hozzád, hogy gondolataidat a földi javak felé irányítod?! Mennyire „engeded“, hogy Isten részt vegyen ezekben a tervezgetéseidben? Egyáltalán, gondolsz-e Istenre, amikor az új év örömeiről és sikereiről álmodozol? Napjainkban jobban bebizonyosodik, mint bármikor, hogy a pénz, a földi értékek, gazdagság, vagyon, mind múlandó. Szemünk előtt meginognak a legtökéletesebb elméletekkel alátámasztott és kemény valutával finanszírozott, sziklaszilárdnak vélt gazdasági rendszerek. Hát lehetséges, hogy te, keresztyén létedre, ennek a politikai és gazdasági csődbe jutott világnak az áldozata légy? Vajon megillet-e a keresztyén jelző? A világ annyira a hatalmába kerített, hogy megfeledkezel Istenről? Nem hallod a felcsendülő krisztusi kiáltást: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok!“? Ezért nem holnap, mert talán késő lesz, hanem ma a te életedben is következzék be ez a pillanat, amikor eldobod magadtól az óembert és felöltözöd az újembert. Érzed-e, hogy most van az a pillanat, amikor megalkuvás nélkül elveted magadtól régi, bűnös természetedet és az új útra, Krisztus útjára térve, egyedül csak Istenre tekintesz? Ezért — hivő keresztyénhez méltó bátorsággal és akarással — minden földi célon túlnézve, borulj le a hatalmas Isten előtt! Krisztus oly régóta kopogtat lelked ajtaján. Vedd észre végre, ne késlekedj, és most, ma fogadd be Őt! Akkor teljes bizalommal és reménységgel tekinthetsz az új év felé: Isten igaz gyermekévé fogad téged, akinek életében Jézus uralkodik. A földi élethez szükséges javakat pedig az Atya neked ráadásul, megsokszorozva fogja adni. Ne késlekedj! Ma hagyd győzedelmeskedni Őt! Sz. M. Túrmezei Erzsébet: Órák Távoli fény: a csillagok. Közeli fény: a mutató ragyog s járja a számlapon a körutat. Tizenegyet mutat. TáVoli hang: a ketyegése. Közeli: a szívem verése. Különben csend van és setét. Zavartalan figyelhetem három óra szerkezetét. Egyik: a csillagok odafenn, öreg csikós a Hortobágyon róluk számolja le: hajnali három. S mér ez a magos óra évszázadokat, évezredeket. Jár... jár a titokzatos szerkezet. Megállnia még nem lehet. így jár a szívem is. Méri az életem. Isten órája. Felhúzta, ideadta nekem, hogy visszavihetem, ha megáll... de addig életem dobogva méri egyre. Nincs, hogy pihenne se nappalom, se éjjelem. Mikor áll meg a csillagos óra? Mikor áll meg a piros óra? Két rejtelem. (Ének földrengéskor) — 3 —
