Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám
Ha a bűn olyasmi, ami nincs a hatalmunkban, akkor természetesen a bűnbocsánat is olyasmi, ami éppúgy nincs a hatalmunkban. * Plátón halhatatlanság tana az ember hatalmas kísérlete arra, hogy saját magának szerezzen biztonságot, s ne legyen szüksége a megtartó Istenre; hogy saját magát tartsa meg a szakadék fölött, és ne legyen szüksége arra a kézre, amely egyedül hordoz minket a mélység fölött. * Van lehetőség arra, hogy Isten mindenkin könyörüljön. Isten azt akarja, hogy minden ember megmeneküljön. Ezt azonban nem szabad és nem lehet úgy értenünk mint valamilyen emberi igazságot, hanem ez — ha megtapasztaljuk, egyedül Isten érthetetlen, könyörülő szeretete. * Most még nem látható, hogy Krisztus a világ fölött uralkodik. Olyan ez, mint a természet életereje télen, amikor a földet hó és jég borítja; a természet ereje látszólag kihalt. Ez azonban csak látszat, a valóság az, hogy a megmerevedett föld magában hordozza azt az óriási erőt, amely új tavaszt tud virágba borítani, sőt a nyár hullámzó gabonatábláit és az ősz gyümölccsel megrakott fáit is létrehozza, így hordozza magában ez a világ egy új világ csíráját, amióta Krisztus mint élő gabonamag beléje hullott, és benne érik Isten aratása. Már most mindenütt felkészül az új föld — amit az írás ígér —, ahol az élő Úr összegyűjti az ő gyülekezetét. * Közülünk senki ne féljen attól, hogyha életét Krisztusnak szenteli, akkor elveszít valamit belőle, vagy tönkremegy az, ami mint természeti adottság benne szunnyad és kibontakozni akar, pl. műszaki tehetség, jó hang, gondolkozó képesség vagy költői erő. Mindez csak kiszabadul a görcsös és merev én-központúságból és beleivel abba az egyenes vonalba, amely Istenre mutat. Tiszta képlet Uram, naponta enyém volt a bűn, naponta Tied volt a kegyelem. Naponta újra elfogyott erőm, erőt egy napra Te adtál nekem. Naponta újra üres volt szívem, új szeretetet Tőled kaptam én. Terhem magamtól roskadva viszem, csak ha Te biztatsz, éltet a remény. Életem célja: sugározzalak. Eltűnjön énem csöndben, nesztelen. Sajátom: orcám pirulása csak, s minden dicsőség csak Tied legyen. Győry József A másik ember számára, aki előttem kiönti a szívét, csak akkor tehetek az a megértő „te", akit keres, ha magam is találtam valakit, aki megért és aki megszabadított az „én"-magányosságomból. Más embert csak akkor tudok szeretni, ha engem is szeret valaki. Mást csak akkor tudok vezetni, ha én is vezetés alatt vagyok. Másnak csak akkor lehetek támasz, ha nekem is van támaszom. Mi Sirius-távolságokban és évmilliókban számolunk, a Biblia írói a föld történetének csak néhány ezer évében mozognak. Ez beletartozik abba a szolgai formába, amelyet Isten könyörületből felvett, hogy a kinyilatkoztatáskor leszáll azoknak az embereknek a szűk világképébe, akiknek a kinyilatkoztatást szánta. A mi feladatunk az, hogy Isten Igéjének a tartalmát, anélkül hogy abból valamit elveszítenénk vagy azon valamit változtatnánk, a jelenkor kiszélesedett világképébe átvigyük. * Mivel Isten mindennek az alapja és éltetője, azért minden időtartam, a természet és történelem minden eleme telítve van örökkévalósággal. Ez az örökkévaló tartalom azonban megkötött állapotban van. Mi nem szabadíthatjuk fel. Nincs a mi hatalmunkban, hogy a világnak a rejtett örökkévalóság-tartalmat feltárjuk. Ezt csak Isten teheti meg. — 14 —
