Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
Még soha ... Ajtódon nem kopogtam hiába sohasem. Nem hagytad kialudni pislákoló hitem! Sosem hagytad el azt, ki rád támaszkodott. Karjaid közé vetted, benned megnyughatott. Uram, tőled csalódva nem jöttem el soha. Te voltál s vagy kőszálam s az életem Ura. (Németből) Bűnrészes Az egyik folyóiratban megrázó történet jelent meg arról, hogy meggondolatlan és könnyelmű megjegyzés, beszéd milyen súlyos következményekkel járhat. Egy idősebb férfit megkértek, hogy a gyülekezetükből való egyik fiatalemberrel beszéljen, aki meglopta főnökét és ezért börtönbe került. — Úgy tűnik, hogy valahol már találkoztunk — szólt a fiatalemberhez. Nagyon ismerős nekem. — így is van — felelte a fogoly. S bár azóta csaknem tíz év telt el, olyan jól emlékszem még az önnel való találkozásra, mintha csak tegnap történt volna, ön ugyanis részben felelős azért, hogy én most a börtönben ülök. — Hogy-hogy? — kérdezte a megszólított meglepődve. Tudtommal a legkisebb igazságtalanságot sem követtem el ön ellen. — Nem is szándékosan tette; de egy alkalommal apámmal egy evangélizációról mentünk hazafelé, amikor találkoztunk önnel. Én erősen az előadás hatása alatt voltam és ki akartam önteni a prédikátor előtt a szívemet. Hallottam azonban, hogy nevetségessé tette őt, s azt mondta róla, hogy képzetlen és nincs semmi joga prédikálni. Ez ellenszenvet ébresztett bennem a hallott prédikáció INNEN iránt és attól kezdve nem kerestem többé lelkem békességét, üdvösségét. Rossz társaságba keveredtem és ez börtönbe juttatott. * * * Wilhelm Busch, a nagy humorista 1906- ban, 76 éves korában halt meg. Mindent mosolyogva szemlélt, sok embert megnevettetett egészséges humorával, de a halállal nem tudott mosolyogva szembenézni. Kedvenc filozófusai, Kant és Schopenhauer cserbenhagyták őt, és bánatosan panaszkodott: „A kulcs, amelyet ők a kezembe adtak, e világ sok ajtajába beleillett, csak éppen a kijárati ajtóba nem illik bele.“ * * * — Mondd, ki a tulajdonosa ennek a gyönyörű szép háznak? — kérdeztem a barátomtól, akinél látogatóban voltam. — Egy nagyon gazdag ember, akinek több háza, nagy gyára és rengeteg ékszere volt. Tegnap temettük. — Nagy vagyonából mit vitt el magával a sírba? — kérdeztem. Valóban, mit viszünk magunkkal mindabból, amit összegyűjtöttünk és amihez úgy ragaszkodunk? * * * Az örök élet nem a halál után kezdődik. Számunkra elkezdődik abban a pillanatban, amelyben Jézus Krisztus belép az életünkbe. Mihelyt igent mondunk neki, bevon minket is abba a közösségbe az Ő mennyei Atyjával, amelyben őmaga is áll. Mihelyt megtaláltuk a csatlakozást, reánk is vonatkozik: „Akié az Isten Fia, azé az élet" (1. Ján 5, 12). * * * Sokszor magam elé képzelem a halált és kérdezem magamtól: Mit tennél, ha tudnád, hogy ma meg kell halnod? Nem tehetnék mást, odaadnám magamat úgy, amint vagyok annak, aki értem odaadta magát. Ő tegyen olyanná engem, mint amilyennek lennem kell. Imádkoznék: „Uram Jézus, a halál közvetlen közelében a te 8
