Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
ONNAN életedbe kapaszkodom. Tudom, hogy ugyanazzal a győzelmes erővel, amellyel te magad is előjöttél a sírból, engem is feltámasztasz majd és betöltesz a te életeddel." Grafe H. (1818—1869) * * * A hamburgi nagy vízáradás idején történt. Fenyegetően nyomult előre a víz, egy térség felé. Ott álltak a cigányok kocsijai és nem volt menekülés semerre se. Hivő cigányok összejöttek az egyik kocsiban imádkozni. A bibliai vezérfonal szerint az Ige aznapra a 18. Zsoltár 17. verse volt: „Lenyúlt a magasból és felvett engem, kivont engem a nagy vizekből." A víz ott állt meg 200 méterre a kocsik előtt és nem is ment tovább. Isten megdicsőítette magát. * * * Szállodában történt, egy asszony késő este még letérdelt ágya mellett és imádkozott. Eközben észrevette, hogy az ágya alatt egy férfi rejtőzködött el. Hangosan elolvasta a 91. Zsoltár Isten védelméről szóló verseit, és Isten oltalmába ajánlotta magát. Azután nyugodtan lefeküdt. A férfi a sötétben hangtalanul eltávozott. Évek múltán a két ember valahogy találkozott. A férfi megvallotta neki: „Amikor meghallottam a zsoltár szavait, amelyeket jól ismertem a vasárnapi iskolából, képtelen voltam végrehajtani tervemet!“ * * * Sven Hédin mondotta: Nem bírtam volna el a tizenkét évet Ázsia hozzáférhetetlen területein az Úr és az Ő megőrző kegyelmében való hit nélkül. Minden utamon elkísért a Biblia; utamon az egyetlen könyvem volt. * * * A világtörténelem egyik legnagyobb tévedése azt gondolni, hogy mindenki a maga elképzelése, a maga hite szerint üdvözül. Rómába ezer út is vezet, de az üdvösségre csak ez az egy: „Kövess engem!“ Vagyonom a szeretet j Döntsétek el: arany-e, réz-e? Belőle mennyi kinek jogos része? Én ingyen adom, mert ingyen vettem, Bölcsőmbe tették, mikor megszülettem. Gyermekkezem szétosztogatta, Sok volt, aki kamatostul visszaadta, Volt, ki eldobta, volt, ki kérve-kérte, Volt, ki megütött érte. Vizsgáljátok: arany-e, réz-e? Forgassátok: kinek a pénze? A Király képe ha rajta nincsen, Ne váltsátok fel talmi kincsen, Ássátok el kiszikkadt, puszta tájon, Ember soha rá ne találjon! De hogyha égi műhely verte, Táruló karral dobjátok szerte. Mint ősmágnások drága hintájáról, Éltem fogytáig árvára, szegényre, Bűnbánó főre, üldözött erényre Zuhogjon aranyzápor. D. I. Alpinisták Hányán vannak, kik életük kockáztatása árán felmásztak a siker meredek sziklafalán — hajmeresztő vállalkozás volt! — és fennrekedtek (amily közel, olyan távol az égtől) önnön nagyságuk szédületében a mélység halál-vermei felett. Fejüket saját dicsőségük szikrázó hava lepte be, szívükre jégpáncél borult. Nyomukból végképp elmaradt kézenfogó hit és alázat (nem tarthatott lépést velük). Nagyon magasan vannak, nem tudják az utat visszafelé. Onnan tán csak zuhanni lehet. F. L. 9
