Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy hazudjál a Szentléleknek?!“ Az Úr akarja az ő világosságával és szentségével betölteni szívünk minden zugát. „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy Jézus Krisztus arcán felismerjük az Isten dicsőségének ragyogását“ (2 Kor 4, 6). Vajon megteheti ezt az én szívemmel is? Megláttam-e már, hogy éppen erre van szükségem? Vagy azt gondolom, hogy nekem is van erre erőm? A mai idők dicsekvő kijelentése, mely mindinkább népszerű lesz: „Mindenre képes vagyok a magam erejéből." (Ha tudni akarod, milyen a szíved, figyelj arra, mit mond öt perc alatt a szád.) Hála legyen Istennek mindazokért, akik megmenekültek e veszedelmes helyzetből, mert átadták magukat Jézus Krisztusnak, hogy töltse be őket Szentlélekkel, hogy az Ő világosságában járhassanak. Ungár Aladár: A gazdag és Lázár Lk 16, 19—31 Jézus e példázatban szembeállítja a két társadalmi osztályt, azután életük következményeit mutatja be. Magáról a két emberről nem mond semmi bűnt vagy érdemet, mert maga a gazdagság nem bűn és a szegénység nem érdem. A kérdés az, hogyan hordozza valaki a körülményeit. A szívnek a magatartása a döntő. Mi volt a gazdag bűne? Hogy nem gyűjtött mennyei kincseket, pedig naponta előtte, a küszöbén volt az alkalom, Lázár képében. Itt értjük meg az apostol mondását: „Aki azért tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak (Jak 4, 17). Mi volt Lázárnak az érdeme? Hogy bár naponta látta a dúsan élő gazdagot, nem irigyelte, nem kívánta gazdagságát, csak a szükségeset igényelte. Nem lázadozott, nem vonta kétségbe Isten igazságát, hogy a földön ilyen súlyos eltolódások vannak a földi javak körül. Szívének helyes magatartása volt a döntő. (/pqjezXße/ lejoeijqig) Ima Gondolkozz bennem,Jézus, — svilágos, tiszta az, beszélj belőlem, Jézus, — s beszédem jó s igaz. Cselekedj bennem, Jézus, — s akkor csak jót teszek, megszentelt lesz a munkám s veled csendben leszek. Hasd át egész valómat, töltsd be teljesen, hadd olvassák le rólam, mily nagy szereteted! GONDOLATOK A jóság vigasztaló anyai kéz, olyan mint egy kis csillag az éjszaka sötét égboltján, mint egy kis fény melegítő biztatása, mint a kis virág, amely mások örömére nyílik. A jóság egy kis kulcs, amely a szív ajtaját megnyitja. Rejtett forrás a fáradt lelkek üdítésére. Csendesen és észrevétlenül járja útját a jóság. Ha az alázatosság nem takarná őt be láthatatlan fátylával, akkor nem ő volna a jóság, aki mindenhol ajándékoz, mert alázatosság nélkül a jóság halott lenne. A gondolatokból lesznek a tettek; ezek cselekedeteink legmélyebb gyökerei. Minden nagy tett gondolatból születik, de minden keserves fájdalom és gond is. A gondolatok világában formálódik minden tettünk, cselekedetünk, így lehetünk egymás számára áldás, de lelkünk mélyére ható fájdalom és rontás is. Bárcsak minden gondolatunkat Isten elé vinnénk, mielőtt szavakká és tetteké formálódnak. Az igazi alázatosság ismeri saját kudarcait, tudja, hogy ő senki és semmi, egymaga semmit sem tehet. Szorosan Istenhez simul, ezért képes másoknak szolgálni. A jelen pillanatot kell akarnunk és nem beleveszni a múltba. A jelenvalót kell egész mivoltában megértenünk, akkor majd megtanuljuk, hogy minden eljövendőnek a gyökere a jelenben van. Lexa Anders 3
