Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
A megkötözött test „Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet“ (Préd 5,6). A nyelv bűneiről sok szó esik a közösségekben. Amikor az Úrhoz tért lélek már a káromkodás, hazugság, Isten nevének hiábavétele, átkozódás, trágár tréfák bűneitől megszabadult, a nyelvnek még mennyi finomabbnak gondolt bűne marad meg! Milyen könnyen nyílik meg a szánk szeretetlen ítélkezésre, indulatos szóra, türelmetlen kifakadásra, kétszínű hízelgésre, hamis bókra vagy az álhatározottság és áligazság köntösébe bújt nyers beszédre. A nyelv sokféleképpen vétkezhetésvétkezik, méltán mondja az apostol: „A nyelv is kicsiny tag, de nagy dolgokkal kérkedik. íme, kicsiny tűz mily nagy erdőt felgyújt“ (Jak 3, 5). E nagy dolgoknak egyike az, amiről fenti Igénk is szól, hogy a száj, a beszéd bűnre kötelezheti a testet. Milyen szomorú, amikor a beszéd gúzsba köt egy lelket és az tehetetlenül vergődik annak fogságában. A szánk bűnre kötelezheti a testet könnyelmű ígéretek és indulatok által. Nem Isten szerint való, ígérni valamit, ami ellenkezik az ö akaratával, és ezzel a könnyelmű beszéddel leköti a testet is. Milyen végzetes lehet, ha valakinek a hirtelen harag, a bosszú egy meggondolatlan fogadalmat vagy ígéretet ültet az ajkára, és ez egész életére lekötheti úgy, hogy nem tud őszintén az Úr Jézus követője lenni, hanem tehetetlenül, egy könnyelmű átok súlyával terhelve a kárhozatra megy. Egyszer egy nagyon szomorú történetet olvastam. Egy kis városkában élt egy házaspár. Még mint fiatal házasok valami egész csekélységen összekülönböztek. Az asszony, mint afféle fiatal és hirtelen teremtés, hazaköltözött a szüleihez s azt mondta, hogy vissza sem megy, míg a férje érte nem jön és bocsánatot nem kér. A férj is meg akarta makacsul mutatni, ki a legény a gáton, és büszkén kijelentette, hogyha az asszony megalázkodva vissza nem jön, ő ugyan egy lépést sem tesz utána. Teltek a napok, a hónapok, sőt az esztendők. A két ember szerette egymást, vágyakoztak egymás után, de szájuk könnyelmű kijelentése, szövetkezve a gőggel és a daccal, úgy megkötözte őket, hogy egy városban élve megöregedtek, meghaltak anélkül, hogy a családi élet békés örömeit élvezték volna, amit pedig felkínált nekik Isten. A száj, a nyelv, az elhamarkodott fogadalom könnyen lekötelezi a testet abban is, hogy valaki ne kövesse Isten útját. Egy fiatalember, aki rendszeresen járt gyülekezetbe, jól akart nősülni és megkérte egy gazdagabb leány kezét. A lány megígérte, hogy hozzámegy feleségül, de csak azzal a feltétellel, ha megátkozza magát, hogy többé nem megy a gyülekezetbe. A férfi teljesítette ezt a sátáni kívánságot. Évtizedek teltek el, de ő, átkára való hivatkozással, elkerülte azt a közösséget, ahol az Úr Jézus szeretettel mutatta meg neki nagy kegyelmét. A száj lekötelezte a testet és megoltotta a lelket. Pedig „mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az életét elveszti?“ (Mt 16, 26). Egyszer egy nagyon jóravaló emberrel találkoztam. Látszott rajta, hogy szenved és nincs békessége, szüksége volna az Úr Jézusra és a közösségre, hogy hordozzák őt fájdalmai és nehézségei között. De amikor erre került a szó, szomorúan mondta, hogy ő bizony nem mehet, mert egyszer megfogadta, hogy nem megy, s törjön el a lába, ha egy gyülekezetbe beteszi. — Szegény ember, ilyen ígéret betartásával akarja lába épségét megtartani és inkább vállalja, hogy testestől-lelkestől elvesszen az örökkévalóság számára. Hány fiatal lány és fiú használja kifogásként: Nem mehetek a gyülekezetbe, mert elígérkeztem már — a moziba, táncolni, a barátomhoz, stb. A testet lekötelezik a világ számára, hogy ne szolgálhasson Istennek, és nincs erő azt megtagadni, mégha később látják, hogy nemcsak balgaság, hanem bűn, amikor valaki így enged a 4
