Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
A Golgotával nem tudok mit kezdeni — Beszélgetés a lelkészi hivatalban — „Ez mind szép és jó! Én is keresztyén ember vagyok. A vallásra szükség van. A fiamat is ezért küldöm konfirmációi oktatásra. Hanem egyik nap, ahogy hazajövök, a fiam föl-alá járkál és egy énekverset tanul. Ezt: „Én vagyok oka e nagy büntetésnek . . . Amit Uram, te szenvedtél helyettem, én érdemeltem.“ Igaz, valamikor én is tanultam ilyesmit, azonban — őszintén szólva — sosem tudtam mit kezdeni vele. Az a véleményem, hogy az egyháznak több gyakorlati életbölcsességet kellene nyújtania.“ Az elegáns, őszes úr kényelmesen dőlt hátra a székben. Hallgattam. Újból beszélni kezdett: „Szóval Golgota és a többi — ezzel nem tudok mit kezdeni. Kezét védekezve emelte fel: „Csak a bűnnel ne jöjjön elő kérem! Nézze, én katona voltam. Katonatiszt. Ha ott valaki valami szabálytalanságot követett el, akkor leszidták és az ügy el volt intézve. A maga Istene talán komolyabban veszi a dolgot?" Újból csend. Hirtelen eszembe jutott valami. Ez az ember katonatiszt volt, mégpedig hadbírósági tiszt. Elmosolyodtam s most már szólnom kellett. — Hadbírósági tiszt létére sok emberrel volt dolga. És azokat mind csak egy leszidással — így nevezte — küldte el? — Hát ha valaki valami aljasságot csinált .. . kezdte idegesen. — Mit ért ezen? — Ha valaki megszegte a törvényeket, akkor természetesen elítélték. Ez világos! — Hogyhogy? Indulatos lett. — Mert van jogrend! Aki azt átlépi, azt elítélik. Felegyenesedtem. — Mert van jogrend! Igen! Most mondok valamit: Istennél is van jogrend. A törvény az törvény. Aki pedig a tízparancsolatot egyszer megszegte, azt elítélik. Isten igazságos. Vendégem felfigyelt. Látszott, hogy valami kezd derengeni benne, de hallgatott. így hát folytattam: — Kedves uram, önre Isten ítélete vár! Idegesen felnevetett: Na és ön? — Én már túl vagyok az ítéleten. Megdöbbenten nézett rám. — Már túl van rajta? És felmentették? — Nem. Halálra ítéltek. Elfogadtam és elismertem az ítéletet. Megtehettem, mert volt egy kezes, aki a helyembe lépett és a halálos ítéletet elszenvedte helyettem és érettem. — Egy kezes? Ki volt az? — Jézus — a Golgotán. Most pedig vagy szintén ön is elismeri Isten halálos ítéletét és elfogadja ezt a kezest, vagy pedig nem szeretnék a helyében lenni. Megértette ezt? W. Busch Újjászülettél-e? Ez egyik legfontosabb kérdés, amit valakinek feltehetnek. Jézus Krisztus azt mondta: „Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát" (In 3, 3). „Megkereszteltek, templomba is járok, és azt hiszem, van új életem“ — nem elegendő válasz. Sok ezer megkeresztelt emberen nem láthatók az újjászületés jelei, amelyekre a Biblia utal. Szeretnéd tudni, melyek ezek a jelek? Egy párat felsorolunk: 1. „Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született“ és: „Tudjuk, hogy mindenki, aki Istentől született, nem vétkezik“ (1 Jn 3, 9; 5, 18). Aki újjászületett, már nem követ el újra és újra bűnt, hogy úgy mondjuk „megszokásból“. Szíve szerint már nem vétkezik és akaratával már nem hajlik úgy a bűnre, mint az, aki még nem született újjá. Egyszóval már nem érzi jól magát a bűnben, de nem is közömbös számára
