Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
Steinberger György Isten jelenlétében élsz-e? (III.) Az Isten jelenlétében való élet alakít át az Ő dicsőséges képére. „Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük ar Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről dicsőségre úgy, mint ahogyan az Úrnak Lelke formál“ (2 Kor 3, 18). Amit az ember néz, az szívébe hatol. Nézd az Ő alázatosságát, és alázatosság vesz hajlékot szívedben. Nézd az Ő szegénységét, és nem leszel anyagiak miatt elégedetlen. Tekints az Ö odaadására, s nem lesz nehéz számodra elveszíteni életedet a szolgálatban. Aki Istennel jár, az isteni lesz, éppúgy, mint aki léha emberekkel jár, léha emberré válik. így mutatjuk meg másoknak a láthatatlan Isten képét és érlelődünk meg Isten látható jelenlétére és közösségére, mely megtérésünk és üdvösségünk célja. „Az Ő szolgái látják az Ő orcáját“ (Jel 22, 4). Az Isten jelenlétében való élet tart meg bennünket helyes gyermeki viszonyunkban. Ha helyes viszonyban vagyunk Istennel, akkor előtte járunk minden dolgunkban. Hozzá fordulunk tanácsért, hozzá visszük örömünket és fájdalmunkat, mindent elmondunk neki, anélkül hogy valaha is eszünkbe jutna valamit elrejteni előle. Jó minduntalan tudatában lenni annak, hogy; Istenem, te látsz engem! Látja örömömet, fájdalmamat, boldogságomat és bánatomat, munkálkodásomat és megnyugvásomat, küzdelmeimet és csendbenlétemet. Mindent lát, s mindenben részt vesz velem. Emellett beszél még az írás Isten benső jelenlétéről (Jn 14) és Isten látható jelenlétéről (Jn 1, 3; Jel 14, 1—6; 19, 1—7; 22, 4). Isten külső jelenléte a bensőhöz vezet és a benső a láthatóhoz. Isten benső jelenléte az Isten bennünk lakozása vagy az Istenben elrejtett élet a Krisztussal, az elrejtett üdvösség. Isten látható jelenléte az, mely után a világosságnak minden gyermeke eped, mely a nyilvánvalóvá lett üdvösség (Kol 3, 3). Végezetül vizsgáljuk meg, mi az, ami a jogot és az erőt adja ahhoz, hogy Isten jelenlétében megállhassunk? Semmi más, mint Jézus kiontott vére. ........aki szeret minket és megváltott bűneinkből az Ő vére által és az Istennek és az Ő Atyjának királyságává és papjaivá tett minket (Jel 1, 5—6). Helyünk, melyet Jézus az Ö vére által biztosított számunkra, az Atya előtt van. Ő áthatolt az egeken s megjelent érdekünkben az Atya színe előtt. Szabaddá lett számunkra az út. Jézus vére által, az Ő váltságával közeledhetünk bármely pillanatban Istenhez. Ez nyitotta meg az utat Istenhez és tette a nála való maradást teljes valósággá. Aki ennek teljes erejét ismeri, olyan közel jut Istenhez, hogy mindenkor közvetlen közelében időzhet és élvezheti mindazt a kibeszélhetetlen áldást, ami ezzel együtt jár. Itt bizonyosodik meg Isten gyermeke az ő szeretetéről: tapasztalja és élvezi azt. Mindennap Isten jóságában és közösségében élhet; mint jó barátok, kölcsönösen kitárják egymásnak szívüket. Az Atya közli gondolatait és terveit, a gyermek pedig éppen olyan nyílt bátorsággal mondja el gondolatait és kívánságait az Atyának. Isten közelségében mindene megvan, amire csak szüksége lehet. Lelke teljes nyugalomban és békében van, mert Isten vele van. A vezetést és oktatást, melyre éppen szüksége van, azonnal megtalálja. Isten szeme rajta nyugszik, Ő látja el tanáccsal. Közelében időzve, lelke fogékonnyá válik a Szentlélek leghalkabb figyelmeztetésére is. Megtanulja Atyja akaratának legcsekélyebb megnyilvánulását megérteni és teljesíteni. Az Istennel ápolt közösség ugyanazt a lelkű letet munkálja benne, amilyen Istenben van. A szent Istennél való lakozás szentté tesz. (Vége) 7
