Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
támasztott. Máté ev. tudósítása szerint csak elhunyt szentek (szent életű emberek) támadtak fel Jézus halála pillanatában, és azok is csak a Jézus feltámadása után mentek be Jeruzsálembe. Jézus halála és feltámadása tehát előttük járt ama feltámadott szenteknek is. Azoknak, akik üdvösségre támadnak fel, szintén a Jézus halálára és feltámadására kell nézniök. Ezek a feltámadott ószövetségi szentek bizonyosan az eljövendő Messiás halálában és feltámadásában való hitben éltek a prófétai írások alapján. Mennyivel inkább kell nekünk a Jézus előttünk való halálára és előttünk való feltámadására tekintenünk, akiknek nemcsak az Ő halála és feltámadása, hanem az élete is előttünk járt. így követi a hű tanítvány Jézust életében, halálában és feltámadásában. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül az Ige, amely meg van írva: „Elnyeletett a halál diadalra!" (1. Kor 15, 54). Itt válnak el a diadalmas életek az elbukottak életétől. Ebben van a feltámadás hallatlan nagy ajándéka és dicsősége: Az egyik csoport örökkévaló dicsőségre, a másik örökkévaló gyalázatra támad fel. Minden magnak az ő saját testét adja meg Isten. A jó magnak jó teste lesz, a vad magnak nem adhat mást, csak rossz testet (1 Kor 15, 38). Legyen tehát a mi életünk, testünk, lelkünk, szellemünk tiszta és feddhetetlen, hogy a feltámadáskor ne kelljen a mi Urunknak szégyenkeznie a mi elvettetésünk miatt. A feltámadás erejében való élet „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem“ (Gál 2, 20). „örök életet adott nekünk az Isten, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akinél nincs az Isten Fia, annak élete nincsen “ (1 In 5, 11—12). Miként a külső emberünk születik, fejlődik és eléri deli erejét, aképpen kell fejlődnie belső emberünknek is újjászületésünk után, s annak is el kell érnie deli erejét. A fenti két Ige arról szól, hogy a Jézus Krisztusban való hit, az Ö élete példáján való növekedés, az ő vére által való belső megtisztulás után a hivő ember eljuthat oda, hogy elsősorban a feltámadott Krisztus él benne; hogy az embernek a gondolatait, indulatait, vágyait a Krisztus gondolatai, indulatai és vágyai leváltják. Szép és szükséges dolog a Jézus tanításában, halálában és feltámadásában való hit, de a keresztyén élet férfikora és gyümölcsöző deli ereje az, amit a fenti Ige tartalmaz: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." Vezérlő gondolataim, indulataim nem a régiek, hanem krisztusiak, testem életét pedig az Isten Fiában való hitben élem. János apostol szavai nem hagyhatnak kétséget afelől, hogy akiben nincs meg a feltámadott Fiú, abban nincs élet. Jézus feltámadásában hinni szép, de a feltámadott Fiút befogadni még szebb. Lehet, hogy világi szemmel nézve óemberünk eme elgyengülése erőtlenségnek látszik, de amikor ilyen módon az emberek előtt erőtlennek látszom, a feltámadott Krisztus ereje által akkor vagyok erős. Erős vagyok ilyen állapotban nemcsak Isten országára nézve, hanem e világi életemre nézve is, mert Krisztusnak nemcsak a neve, hanem erkölcsi ereje is él bennem. „Én élek, ti is élni fogtok“ — mondta Jézus. Bár teljesedésbe menne mindnyájunkban, hogy mi Őbenne és Ö mibennünk él! QOOD „Ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus ül az Isten jobbján. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel!“ Kői з, i -2. 2
