Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám
Dr. Kiss Ferenc Húsvét után A kettéhasadt kárpit „És íme a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt“ (Mt 27, 51). A szentek szentjét elzáró kárpit tehát Jézus halála pillanatában felülről lefelé hasadt ketté. Nem ember szakította azt el, hanem a felülről való isteni erő. A szentek szentjébe, Isten földi lakozó helyébe addig csak a főpap mehetett be és csak ő láthatta annak belsejét, most pedig rajta kívül mások szemei is betekinthettek oda. A főpap addig csak a szentek szentjében, a szövetség ládája feletti kegyelmi szék előtt nyerhette el mind a saját, mind a nép bűneinek bocsánatát, a kárpit elszakadása pillanatában azonban a kegyelmi szék és a bűnbocsánat helye áttevődött a meghalt Jézus keresztjéhez. A második gonosztevő bűnei nem a szentek szentjében bocsáttattak meg, hanem a Golgotán megfeszített Jézus által. Hogy összevarrták-e a papok az elszakadt kárpitot vagy sem, azt nem tudjuk, de abban bizonyosak lehetünk, hogy a szakadás pillanatától fogva nem a jeruzsálemi főpap által és nem a szentek szentjében igazul meg a bűnös ember, hanem a Jézus Krisztuban való váltság által. A templom és az elszakadt kárpit még egy ideig a helyén volt, a főpap is bejárt még a szentek szentjébe, de Pál apostol fennen hirdeti zsidónak és pogánynak egyaránt, hogy a törvény cselekedeteiből egy test sem igazul meg, most már törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága Krisztus Jézusban (Róma 3, 20—21), mivel nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken (Zsid 4, 14) és elhozta a földre Isten megbízásából a kegyelmet. Új színnel gazdagodott a világ. Új szóval gazdagodott a hitben járó emberek szókincse. Új áldással gazdagodott az emberiség. Az elhasadt kárpit helyett Istennek egy új szövése jelent meg: a kegyelem. Eljött a Fiú „azon az úton, amelyet Ö szentelt nekünk mint új és élő utat, a kárpit, vagyis az Ő teste által“ (Zsid 10, 20). Ezt a „kárpitot" emberi kezek szaggatták meg. Ezt a kárpitot Isten állította helyre az Úr Jézus feltámadásában. Kik támadtak fel? Máté evangéliumában azt olvassuk, hogy nemcsak a szentek szentje nyílt meg a kárpit kettéhasadása után, hanem a sírok is megnyíltak és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt; ezek a sírokból kijőve, az Ő feltámadása után bementek a szent városba és sokaknak megjelentek (Mt 27, 52—53). Nem íratott meg a feltámadottak száma és neve, de kettőt bizonyosan tudunk felőlük: tudjuk, hogy Jézus földön jártában csak azok támadtak fel (Lázár, Jairus leánya, a naini ifjú), akiket Ö személy szerint felEvangéliumi folyóirat 7. évfolyam 3. szám
