Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
Nem érek rá! Életünk egyik sokat emlegetett kérdése az időhiány. Naponta mondjuk, naponta halljuk százféle változatban: „Nem érek rá!“ Halmozódnak a végre nem hajtott tervek, el nem ért célok. Bezzeg régen nem így volt, akkor csendesen, „négyökrös szekéren“ ballagott az élet, de ma rakéták sebességével száguld. Régen az „unalom ölte“ az embereket, ma az örök feszültség, a hajsza tép szét minket. A mai emberek életének egyik legjellemzőbb kortünete, sőt kórtünete, az időhiány. Elrohanunk az értékek mellett, nincs időnk észrevenni azokat. Jó könyv helyett gyors tévé-változat; múzeumokon átrohanás; mindent csak gyorsan-gyorsan! Rohanó életünkben túl sok minden és túl sok mindenki kíván egész embert. Egész embert kíván a munka, a család, a műveltség, a különböző társadalmi szervek, a gyülekezet. Így aztán az ember élete szétforgácsolódik. A rohanó embernek két kérdést kell feltennie: valóban szükséges-e mindaz, amit csinál, amit olyan türelmetlenül szeretne elérni? S miközben ezekért törtet, nem marad-e ki életéből valami szükségesebb, vagy éppen az „egy szükséges“? Isten Igéje is vall erről a rohanásról. A földi élet „gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk" — mondja a zsoltáros és hozzáteszi az imádságos kérést: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!“ Mit jelent az idő múlása tekintetében bölcs szívhez jutni? Az Ige fényében négy dolgot: 1. Az idő múlása késztessen megtérésre. „Térj meg halálod előtt egy nappal" — mondotta egyszer valaki. De nem tudhatod, nem holnap halsz-e meg. Az élet elmúlik sok szükségesnek tartott dolog közepette s elmarad az, ami igazán szükséges, és egyszer kiderül, hogy a többi mind szinte fölösleges volt. A gyermek játszik, a diák tanul, az ifjú udvarol, sportol, az új házas lakást rendez be, gyermeket nevel, a nagyszülőnek unokái vannak, betegségét kell kezeltetni, nem érnek rá imádkozni, Istenhez térni — majd később! S a „majd" azt jelenti: soha. Ezért mondta Jézus Betániában a vendéglátó Mártának: „Szorgalmas vagy, sok mindenért töröd magad, de egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle." Mert a többi mind elvétetik. Az a bűnbocsánat, békesség, üdvöség, amit Jézus ad neked szavában, érted ontott vérében — ez el nem vétetik; s ezt nem érsz rá soha elfogadni? „Ma, ha az ö szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!" 2. Az idő múlása késztessen jó cselekedetekre. „Amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel.“ Aki Jézustól a bűnbocsánat és az örök élet ajándékát elfogadta, azt az idő rohanása nem tölti el félelemmel. Nem az lesz a gondja, hogy valami hasznot, szórakozást, élvezetet el ne mulasszon, hanem hogy a jó cselekedet alkalmát el ne mulaszsza. Kiindulva a legszűkebb körből, egyre tágabban, odáig, hogy „mindenekkel" — akivel csak Isten össze hozza. Szánj időt a gyermekedre, ne csak etesd, ruházd, de hallgasd meg, beszélgess vele, mert elrohan a gyermekkora és nem tudod, kit neveltél a saját házadban. Legyen időd házastársad számára, talán sok minden gondban, fájdalomban vergődik, s te nem érsz rá meghallgatni sem őt. Legyen időd meglátogatni a betegeket, törődni az öregekkel, akiknek fő bánatuk — ha egyébként mindenük meg is van —, hogy a fiatalok nem törődnek velük, még egy röpke látogatás, néhány szó, egy levél erejéig sem. A pénzükből esetleg adnak, de idejükből nem. Milyen jóvátehetetlen fájdalom, ha azt kell mondanunk: akartam adni egy szegény rászorulónak, de nem értem rá, s közben meghalt; meg akartam látogatni egy beteget, de nem értem rá s az il4 —
