Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
lető meghalt . . . Nem értem rá! De ez végül nem az időn múlik, hanem rajtunk, mert amit igazán fontosnak tartunk, arra mindig tudunk időt szakítani. 3. Az idő múlása tanítson meglátni: mikor minek van az ideje. Mert „mindennek Istentől rendelt ideje van.“ Nem az él bölcsen, aki mindent meg akar tenni s végül felőrlődik, elaprózza magát, mert erre úgyis képtelen, hanem az, aki meglátja a rengeteg minden közül azt, ami éppen az ő mostani tennivalója. Nem minden a te dolgod, de éppen az a bölcsesség, hogy felismered, mikor mit bíz rád, mit kíván tőled Isten, és azt hűségesen, lelkiismeretesen végzed. A gyakorlati keresztyénség azt jelenti, hogy az ember azt végezze el jól és örömmel, amit éppen tennie kell. S miután mindennek rendelt ideje van, végezzünk mindent a maga idejében. Ne foglalkozzunk diákévekben családalapítással, munkaidőben szórakozással, imádság idején munkával. 4. Az idő múlása láttassa meg velünk a végső célt. Pál azt írja Filippibe, hogy ő tudja, mi a célja: „Igyekezem, hogy elérjem, amik előttem vannak, nekik feszülve célegyenest futok, hogy elnyerjem az onnan felülről való elhívás koszorúját, melyet Isten ígért nekem Krisztus Jézusban." A cél látása és a célegyenes irányba való haladás teszi keresztyénné az embert. Csak így nevezhetjük magunkat Krisztus követőinek. — Michel Quoist francia lelkész „Ráérek, Uram" című költeménye végén ezt írja: „Te időn kívül állsz, Uram, s mosolyogva nézed, hogy miképpen küzdünk ellene. Te tudod, mit cselekszel. Nem tévedsz soha, amikor az időt megszabod. Mindenkinek kimérsz annyit, hogy akaratodat teljesíteni tudja. De nem szabad ezt az időt elvesztegetni, elpazarolni vagy éppen ellopni, mert az idő a te ajándékod, s romlandó ajándék ez, nem lehet sokáig őrizgetni . . . Uram, van időm, rajtam áll, hogy nyugodtan és békén színültig töltsem meg azt. Ma nem azt kérem tőled, hogy még ezt tehessek vagy azt, ma csak kegyelmedet kérem, hogy a rámszabott időben lelkiismeretesen, hűségesen és jól végezhessem el azt, amit elvársz tőlem." Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk, s a rohanó időben megleljük az örökkévalóságot, a gyorsan múló földi életben megragadjuk a Jézusban nekünk felkínált örök életet. S. J. Mindenkinek van ideje Minden új nap után, melyért Istennek hálát adok, 24 új, elhasználatlan és tehermentes órával ajándékoz meg engem. Állandó kifogásom tehát, hogy „nincs időm“ — egyszerűen nem igaz, hiszen Isten mindennap új időt ad nekem. És Isten mindenkinek egyformán adja az időt! Az üzletembernek és a munkásnak, a fiatalnak és az öregnek ugyanannyit ad, mint a betegnek és az egészségesnek. Soha nem válaszolhatunk tehát úgy, hogy „nincs időm“ — hanem egészen precízen — „erre nincs időm“. Hogy mire van időm és mire nincsen, ezért Istennek tartozom felelősséggel. P. D. Fohász Ó Uram, te megvizsgálsz és ismersz minket. Nem jöhet szó az ajkunkra, amit te nem tudnál előre. Ezért kérünk téged, mivel mi önmagunkban semmik vagyunk, tégy olyanná bennünket kegyelmed által, hogy legyünk valamivé a te fenséged dicséretére, sfelismerjük, hogy te hűséges vagy és minden ígéreted „igen“ és „ámen“ a Krisztusban. Tartsd távol tőlünk a türelmetlen, elégedetlenkedő lelkületet, mely Igéd olvasásakor nem alázkodik meg, hanem csak • kifogásokat, szemrehányásokat tesz, mesterkedik és mindent a saját feje szerint akar. Csodálatosak a te utaid, te könyörülni akarsz minden teremtményeden, ezért illik, hogy téged féljünk s a te jóságodra várjunk. Amen. F. Ch. Oetinger (1702—1782) — 5 —
