Vetés és Aratás, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
Steinberger György: Isten jelenlétében élsz-e? „Ezeket beszélte Jézus és felemelte szemét az égre és szólt: Atyám!“ (Jn 17, 1). Jézus annyira tudatosan Atyja jelenlétében élt, hogy mindenütt, ahol járt és állt, szemeit az égre emelhette és azt tudta mondani: Atyám. Csak egy pillantásra volt szüksége felfelé és benső kapcsolatba jutott az Atyával. Isten jelenlétében az imádkozás könnyű és felüdülés. Aki Isten jelenlétében él, nem kell Istent keresnie, mert bírja Istent, megérintheti Őt. Az imádkozás Isten megérintése. Ha azonban valakit érinteni akarok, a közelében kell lennem. Csak akkor lépsz Isten jelenlétébe, ha imádkozol? Akkor ne csodálkozz, ha fáradságodba kerül a felfelé való kapcsolatot megtalálni, ha imádságod nem felfelé száll, ha nem jut el Isten szívéhez, füléhez. Ne csodálkozz, ha néha fel kell emelkedned térdeidről anélkül, hogy Őt érinthetted és erőt nyertél volna. Ahelyett hogy felüdültél s megteltél volna, bágyadt és üres maradsz. Miért? Lelkedet oly sok minden veszi körül, szívedet annyi minden tölti meg és kedélyedre oly sok minden gyakorol nyomást, hogy hosszú időre van szükséged, amíg mindezeken át tudsz vergődni és utat egyengetsz szívedben Isten számára (Zsolt 84, 6). Isten jelenlétében az emberekkel való érintkezésünk áldottá lesz. Jézus annyira Atyja jelenlétében élt, hogy minden szava után, melyet mondott, égre emelhette szemeit és azt mondhatta: Atyám! Vajon mi is így szólhatunk minden beszélgetésünk után: Atyám!? Atyám, áldd meg, üsd rá pecsétedet, amit most mondtam. Ágyazd be a szívek barázdáiba, takargasd be kezeddel, hogy kikeljen és meghozza a maga gyümölcsét! — Vagy még gyakorta le kell sütnünk szemünket és sóhajtunk: Atyám, bocsásd meg, amit az imént beszéltem, irtsa ki kezed, nehogy gaz keljen ki belőle!? Szent élettel vagyunk adósok egymásnak, de csak úgy tudjuk ezen adósságunkat egymásai szemben törleszteni, ha mindketten Isten jelenlétében járunk és az Ő jelenlétében találkozunk. Ahol ember emberrel áll szemben, ott csak bűn és zavar lehet. János apostol kívánta a másokkal való közösséget, mert közössége volt az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal (1 Jn 1,3). Csak annak szabad és csak annak van joga kívánni a másokkal való közösséget akinek közössége van az Atyával. Csak szent emberek lehetnek áldássá! Az Isten jelenlétében való élet őriz meg a bűntől. Maga Jézus Isten jelenlétében keresett a tévedésektől megőrzést. Lehet Isten jelenlétében vétkezni? Nem! Ott nincs többé rejtett hely, eltitkolt gondolat, meg nem hallott szó, észre nem vett pillantás, figyelmen kívül hagyott érzés és indulat. „Minden leplezetlen és nyilvánvaló az ö szeme előtt“ (Zsid 4, 13). Minden bűn előtt benső szakadás történik, megszakad az Istennel való kapcsolatunk, elhagyjuk Isten jelenlétét. Ha elég finom, érzékeny a lelkünk, akkor ezt a benső szakadást jól megérezzük és rájövünk, hogy most érkezett el a pillanat, amikor hozzá kell sietnünk, hogy „kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül" (Zsid 4, 14—16), nehogy vétkezzünk. Ha bűnbe esem, nem találtam kegyelmet alkalmas időben. Mivel elmulasztottam a segítő kegyelmet venni, most a megbocsátó kegyelmet kell keresnem. Van, hála érte az Úrnak, a jelenlegi kísértés számára jelenlévő kegyelem is! (Zsid 4, 14—16). Mivel Jézus Atyja jelenlétében élt, a kísértés és a szükség órájában is gyorsan megtalálta Atyja nyitott fülét és erős kezét. János 17, 1 - ben mondja: Atyám, eljött az óra!“ Melyik óra? A Gecsemáné és Golgota nehéz órája. Vannak emberek, akik éjjel-nappal bűneikre és szenvedélyeikre vigyáznak, valósággal virrasztanak felettük, és ezáltal csak ébren tartják őket. Ha minduntalan bűneidre nézel, ez nem ad erőt, ellenkezőleg: kifáraszt és kísértéssé lesz, hogy újra beleess. Istenre nézz bűneid helyett! Minden pillantás, amit Őrá vetsz, életet ad. A SZERKESZTŐSÉG közleménye Szívből megköszönjük sok kedves olvasónk adományát — anyagi terheink hordozásában a részt vállalást, különösen a karácsonyi időszakban. Nagy örömmel tölt el az, hogy sokan hűségesen imádkoznak értünk. Isten meghallgatta az imádságokat, és így elsősorban Neki köszönjük meg, hogy lapunk a 12. évfolyamába léphetett, jelenleg húszezer példányban jelenik meg s közel 30 országba postázzuk. Kiadványainkat külföldi ismerőseiknek is szívesen megküldjük, ha azok címét közük. — Az esetleges címváltozást kérjük időben megírni, a postai irányítószámmal együtt. Ezúton köszönjük meg sok olvasónk kedves karácsonyi és újévi üdvözletét. Mi is kívánunk Istentől megáldott, békés és Krisztusban boldog újévet! — 2 —
