Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Ne köss üzletet vele! „Hitvány, hitvány, mondja a vevő, de mikor elmegy, akkor dicsekedik“ (Péld 20, 14). Hitványnak nevezni az árut a vétel előtt, azután dicsekedni vele mégis a megszerzés után — gonosz lélekre, hamis életre vall. [gy viselkedik a hazugság atyja, az ördög. Alkuszik Ézsaúval és azt mondja neki: hitvány dolog az elsőszülöttség, hiszen te naponta halni jársz a vadász életmóddal. Add el! — Nábótnak azonban már hiába magyarázta, hogy az élet értékéhez mérve hitványság az a kis kertecske, mégha az Úr törvénye tiltja is az eladását. Nem érdemes Akháb idejében egy kertért meghalni, ezt mondja ez a gonosz vevő. De nem jut hozzá; Nábót nem bocsátja áruba kertjét, mert istenfélelmét sem. — Milyen meggyőzően vesz és ad az ördög! Ábrahámnak mindenáron oda akarja ajándékozni a sodomai zsákmányt, de még egy fonalszálra való üzletet sem tud kötni vele, egyetlen sarukötőt sem adhatott Ábrahámnak (1 Móz 14, 23). Abrahám keze foglalt volt! „Felemeltem az én kezemet az Úrhoz ..." Akinek kezét Isten töltötte meg, azzal az ördög nem tud üzletet kötni. Mondhat, amit akar. Jézusnak, a nagy kísértés idején az egész világot kínálta minden értékével, de Jézus nem vett tőle semmit. Eladnivalója sem volt az ördög számára semmi. Amikor jött a világ fejedelme, Jézusban nem volt semmije (Jn 14, 30). Vigyázz, ismerd fel ezt a gonosz vevőt és eladót, bárkinek álarcában, hangjával, alakjában jön! Reggel a szíved az Ige után vágyik. Tudod, ezzel kell indulnod a nap ismeretlen útjaira és veszélyei felé. De jön ez a gonosz vevő és azt mondja: „Hitvány, hitvány . . . Mit ér neked ez a néhány szorongatott reggeli perc? Add el inkább nekem. Majd hozzájutsz napközben egy alkalmasabb időhöz.“ És így éred el az estét. Utolsó alkalom a napból. De ez a gonosz vevő újra itt van. Most ezt mondja: „Isten elé nem illik selejtet vinni, csak a legjavát. Este van, fáradt vagy, majd az éjszakai pihenés után, majd holnap, majd reggel. Most fussad át a legújabb híreket, csinálj valami hasznosat, amihez nem kell olyan szent figyelem, mint a Bibliádhoz.“ — És ismét olcsón vesz meg drágaságokat és dicsekszik vele az egész éhes-szomjas pokol előtt. Milyen öröme volt, amikor Ézsaút elkésve sírni látta! (gy vesz meg egy kicsit a házassági hűségből. így vásárol a szülők iránti türelmes szeretetből és gondosságból, így maradnak el várva várt levelek, így maradnak el kórházi látogatások. Ad és vesz ez a Gonosz, és aki üzletet köt vele, tönkremegy. Ennek az emberek ne szólj a Megváltódról — mondja újra meg újra —, hiszen ez az ember hitvány anyag a bizonyságtevés számára. Pedig lehet, hogy éppen akkor vágyódik, ég valami örökké biztos vigasz után. Ég szomjasan, de te eladtad már a szolgáló kedvedet. Ha gyermekeid nem fogadták eddig intéseidet, szíved élő hitéből sokszor próbáltad már, s nincs termés — most jön a Gonosz és azt mondja: Hagyd őket útjukra! Add el nekem az újrakezdés szent értékeit. Ne köss üzletet vele! Az értékre azt mondja, hogy hitvány, a hitványra pedig, hogy érték. De te Isten embere vagy, Urad javaival kereskedj, amíg megjön. Z. J. Modern életünket uraló hajsza jó részét arra vezethetjük vissza, hogy nem vagyunk hajlandók tudomásul venni olyan körülményeket, helyzeteket, melyeknek nem vagyunk urai. A hivőknek legalább olyan jó realistáknak kellene lenniük, mint amilyen jó idealisták. Sehol sem találunk annyi valódi realizmust, mint Jézus tanításaiban. — 6 —
