Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 5. szám
Ungár Aladár: A közösség ajándéka „Ha pedig világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van, közösségünk van egymással..(1 Ján 1,7). A hivő ember élete csodálatos élet. Felszabadult élet, mert kikerült a bűn megkötöző ereje alól. Most már Isten akaratát keresi és szívesen cselekszi. Isten bennünket a vele való és az egymáshoz való közösségre hívott el. Hogy ez a közösség mit jelent, azt igazán csak azok tudják, akik élvezik ennek áldásait. Mindnyájan közösségre teremtett emberek vagyunk. Különcnek mondjuk azt, aki magába zárkózik vagy visszahúzódik az emberektől és csak magának él. Különféle közösségekbe ágyazódik bele az életünk: családi közösség, munkaközösség, társadalmi közösség és így tovább. Osztozunk a közösség sorsában: ha jól megy a közösség sorsa, akkor ez kihat ránk is, hogyha a közösség szenved, nekünk is rész jut abból. Ilyen közösség az Isten gyermekeinek élete is. Közösségünk van az Úr Jézus Krisztussal és egymással. Isten az Ő egész kegyelmét kitárta felénk és ezért valóban közös itt minden. E közösség éltető ereje a szeretet. Aki ebben a közösségben él, azt átitatja a szeretet, mégpedig nem az önző, mindent magának megkaparintani akaró önszeretet, hanem az a szeretet, amely mindig kész adni és nem vár érte semmit. Ez a közösség a Lélek megszentelt viszonya Urával és Megváltójával. Ebben a szent viszonyban kitárul egész lényünk Öelőtte. Leolvad szívünkről a bizalmatlanság jégkérge. Mindjobban rábízzuk magunkat, szeretteinket, egész életünket az Ö vezetésére. Megértjük, hogy aki életét adta értünk, hogy halálával megváltson minket, méltó arra, hogy egészen az övé legyen az életünk. Mindig jobban és jobban megismerjük így Őt, ebben a közösségben vele csodálatos változáson megyünk át. Minden barátságnak formáló ereje van. Találóan mondja a közmondás: „Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni fel.“ Lehetetlen Jézus áldott, szent társaságában időzni úgy, hogy ne formálódnánk át. A világosságban járni egyet jelent az Ő jelenlétében élni. Az Ő mennyei világossága ragyogja át az életünket. Ennek fényében ismerjük fel magunkat, ennek fénye világítja meg mindazt, ami vele, szent lényével összeférhetetlen. A világosságban járva nem követhetem el a sötétség cselekedeteit, és Vele járva nem lehetnek saját célkitűzéseim. Életem célja, tartalma, iránya és értelme közös, azaz azonos lesz a Jézus Krisztuséval. Egy úton járok vele, keresem a társaságát. Lénye átitat engem, napról-napra átváltozom és hozzá hasonlóbbá leszek. Ez a világosságban járás áldása, ez a megszentelődés útja. Isten minden gyermeke szívében ott él a vágy: „Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd. Követni híven, mint Ö, Atyám parancsait.“ Ebben a nagyon valóságos közösségben ez megy végbe. Mindennapi életünkön látható lesz az Ő szépsége. Közvetlen környezetünk veszi észre majd leghamarabb, hogy az életünk nem üres vallásoskodás, nem kegyeskedés, hanem Krisztusban elrejtett élet. Ez az élet szép és kívánatos. Ez az élet az Urat dicsőíti majd és minden prédikációnál ékesebben hirdeti, hogy mit tud Isten véghezvinni egy olyan valakinek az életében, aki egészen átadja magát neki és aki közösségbenélIsten minden gyermekével. Drága Testvérem! Tudod már, hogy milyen fontos számodra a közösség? Tudod, hogy száraz és szikkadt enélkül az életed? Ez a közösség az életet jelenti a számodra. Nem nélkülözheted nagy lelki kár nélküli! Éppúgy, mint ahogy testedben ott kering a vér, lelki életed egészséges vérkeringése a közösség Vele, az Úrral és az Ő megváltottjaival. így bontakozik majd ki életed, így leszel áldások hordozója. 7
