Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

Miért hiszek Istenben? Egy modern fiatal leány bizonyságtétele Hiszek Istenben, mert korom gyermeke vagyok, aki az élet értelmét kutatja. Őszintén és józan elmével tettem ezt és rájöttem, hogy minden válasz Istenre utal. Utat kerestem, igazságra vágya­koztam, az élet után sóvárogtam, és — Isten közelebb volt hozzám, mint kép­zeltem. Hiszek Istenben! Minden napkelte Őt hirdeti, minden hópehelyben bölcsessé­gének nyoma látható. A hajnal hűvös fuvallata tőle ered, a kéklő ég felettem Öt magasztalja, és az enyhe tavaszi szellő úgy suhan át a mezőn, mintha Isten lehellete volna. A termékeny szántóföld ezt mondja és a csobogó hegyipatak is fennhangon hirdeti: Ő él! Mi mást tehetnék, mint benne hinni? Hiszek istenben, mert a szívem mélyén valami azt mondja, hogy nem a véletlen terméke vagyok, mely alkotó értelem nélkül jött létre. Hiszek Istenben, mert több vagyok, mint kémiai elemek halmaza. Ember vagyok: tudok, érzek, élek, szeretek! És Ő, aki a saját képére teremtett, méltó arra, hogy imádjam. Isten közelségét tapasztaltam, jóllehet testi létem a földhöz tapad. Sokszor, amikor senki nem látja, hogy a jót vagy a rosszat választom-e, amikor olyan könnyű lenne vétkezni, a kísértő bűnre csábít, az az érzésem, hogy valaki mel­lettem van. Visszaterel a helyes útra és arra késztet, hogy azt tegyem, ami a nehezebb. Ilyenkor egyedül Isten van mellettem, senki más. Hiszek Istenben, mert láttam azokat, akik tagadják őt. Láttam, hogyan bur­kolják kicsinyes életüket büszkeségük­be, arcukon pedig ott éktelenkedett a bűn. Láttam, hogyan menekülnek a szent fény elől, akárcsak én, és hogy önző életüket az önigazság páncélja mögé rejtették. Állíts egy ilyen embert olyan valaki mellé, aki Istennel jár és ítéld meg ma­gad a kettő közötti különbséget. Igen, én ismertem olyan embereket, akik azt mondták, hogy nincsen Isten. De láttam hogyan haltak meg és akkor rájöttem, hogy hazudtak. Nyugodtan mondhatod, hogy még túl fiatal vagyok, és ezért a véleményem nem számít. De elég idős vagyok ah­hoz, hogy érezzem életem minden kín­ját, annak minden széthullását és kor­látáit; elég idős vagyok ahhoz, hogy lássam, ifjúságomat a félelem és a hábo­rúság emészti fel. De megismertem kü­lönböző rendű és rangú embereket, akik olyanok voltak, mint a köves tala­jon termő gyümölcsfa. Láttam olyano­kat, akik Krisztus keresztje alatt meg­újultak, egymás terhét hordozták és azért éltek, hogy szeretetet osztogas­sanak. Ha láttad volna arcuk derült mo­solyát, akkor megértenéd, miért hiszek Istenben. Amikor már nem akartam Isten elől me­nekülni, szembe találtam magamat vele. Vétkeim tudatában szégyenkezve, re­megve és üresen álltam előtte. Nem tu­dom szavakkal kifejezni, hogy mi tör­tént velem, de azt tudom, hogy szeret engem, megbocsátott nekem, meg­gyógyított és gyermekének szólított. Mondhatsz, amit akarsz, én tudom, hogy találkozásom volt Istennel. Ő szólt hozzám és mennyei honvágyat tá­masztott bennem. Azóta Ő az én leg­jobb barátom. Igen, én hiszek Istenben! W. Pratney Isten, a mi Atyánk Krisztusban a leg­rosszabb felett is könyörül. Nem kár­hoztatni, hanem kiszabadítani akarja a bűn megkötözötteit. Chr. Blumhardt * Isten sokkal közelebb van hozzád, ami­kor boldogtalan vagy. Ő a megfáradta­kat és megterhelteket hívja magához, nem az erőseket. Hilty * Amely napon nem ragyog az arcod, tá­vol vagy Jézustól. Bezzel 5

Next

/
Thumbnails
Contents