Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

A bizonyságtétel kiváltság A bizonyságtételnek nincsenek szabá­lyai és merev módszerei. Az egyetlen használható módszer, ha a szeretet ve­zérel minket. Mégis néhány tisztázó és bátorító alapelvre figyelemmel kell len­nünk: 1. Isten minden embert szeret — min­denkit, akivel összejövünk vagy akivel dolgunk van. Krisztus a másikért éppen­­úgy meghalt, mint érettem. Ez a felis­merés máris megváltoztatja a feleba­rátomhoz való viszonyomat. Ö még to­vábbra is a régi marad, talán ellenke­ző és kellemetlen ember, mégis mi más­ként viszonyulhatunk hozzá. 2. Életünknek feladata van. Pál apos­tol ezt így fogalmazta meg: „Adósa va­gyok görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak“ (Róma 1, 14). Embertár­saink tehát Istentől nyert jog alapján igényt tartanak szeretetünkre és bi­zonyságtételünkre. 3. Nem élhetünk szemellenzővel és szótlanul. A tanúknak nyitott szemük és fülük van s csak azután nyílhat meg az ajkuk. „Legyetek készek mindig meg­felelni mindenkinek, aki számon kéri tő­Pál életének mi a titka? Mikor Isten zabola nélkül tud vezetni valakit, mi annak a titka? Az, hogy Pál engedte, hogy Isten egészen felforgassa életét s üldözőből üldözöttet csináljon. A tü­zes lelkű üldözőből, aki olyan nagyon jól tudta, hogy mit akar, teherhordozó üldözött lett, aki Krisztus életét hordoz­za életében. Amikor valaki a megtérés után a régit akarja folytatni, az nem jó. A legcso­dálatosabb Pál életében, aki „a zsidó­ságban felülmúlta sok kortársát", hogy a zsidóknak nem hirdethette az Igét, hanem a pogányokhoz kellett mennie. Jónás is így járt. És így lett Pál, ez a buzgó zsidó, a nemzetek apostola. Nem letek a bennetek levő reménységet“ (1 Pét 3, 15), azaz: úgy éljetek az embe­rek között, hogy mindenkor készek le­gyetek bizonyságot tenni az evan­géliumról. 4. Akinek felelni kell, szükséges, hogy mondanivalója legyen. „A kívülvalók irányában bölcsen viselkedjetek. Az al­kalmat áron is megvegyétek. Beszéde­tek legyen mindenkor megnyerő, só­val fűszerezett, hogy tudjátok, miként kell kinek-kinek megfelelnetek“ (Kol 4, 6). 5. A cél világosan álljon előttünk. „És Jézushoz vezette őt" (Jn 1, 42). Jézus­ról és a hozzá vezető útról kell beszél­nünk. Nem vallási ismeretek és kegyes érzések gyarapítása segít felebaráta­inkon, hanem egyedül Jézus. Embereket Jézushoz vezetni azt jelenti, hogy meg­hívjuk vagy elvisszük őket igehirde­tési alkalmakra, ahol hallanak a bünbo­­csánatról és elnyerhetik azt, majd meg­mutatjuk nekik a gyülekezetbe és a hí­vők testvéri közösségébe vezető utat. így lesznek később ők is Jézus Krisz­tus bizonyságtevői. J. Hansen tragikus ez? Pál nem teheti azt, amit kí­vánt, hogy zsidó atyjafiainak hirdesse a Krisztust, mert Isten nem a zsidók közé küldi. S akkor mondja, hogy „nem tanácskoztam testtel és vérrel“. Minden városban először a zsinagógába ment és ha ott nem hallgatták meg, lerázta lábáról még a port is. De ha tanácsko­zott volna testtel és vérrel, akkor fel­támadott volna benne a lelkes zsidó. Kérdés az, hogy engedi-e a hivő ember vezetni magát olyan utakon, amelyeket ő maga soha ki nem spekulált volna; képes-e elhagyni olyan utakat, amelye­ket szeretett volna megjárni, hogy tel­jesen új úton hordozza Isten. Ország Gy. 6 Új úton

Next

/
Thumbnails
Contents