Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

W. Nee:

Nem látott valóságok

„A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk; meggyőződés a nem látott valóságokról.“ Zsid 11,1

„De a láthatatlanok örökkévalók." 2 Kor 4, 18

Azt hiszem, mindnyájan tudjuk, hogy a Zsid 11, 1 egyedüli meghatározása a hitnek az Újszövetségben. Fontos, hogy valóban megértsük ezt a meghatározást. A görög kifejezést Bibliánk ezzel a szóval fordítja: „valóság”; a reménylett dolgok valósága. Ez a kifejezés azonban a görögben cselekvést is jelent, nemcsak állapotot, valóságot. Bevallom, hogy évekig sok időt fordítottam arra, hogy a mi nyelvünkön találjak megfelelő kifejezést, amely azt pontosan visszaadja. Darby fordítása a legjobb, ő így fordítja: „A hit a reménylett dolgoknak valóra váltása.” De az a szó, amely — úgy tűnik nekem — igazán az eredeti értelmet fejezi ki, bizonyosan a következő: „A reménylett dolgoknak birtokbavétele.“ Ez a remélt dolgok valósággá tétele a mi tapasztalatunkban.

Hogyan veszünk birtokba valamit? Ezt mindennap megtesszük. Nem élhetünk a világban anélkül, hogy ezt meg ne tennénk. Előttem fekszik valamilyen tárgy. Hogy birtokba vegyem, rendelkeznem kell olyan képességgel, amely azt nékem valósággá teszi. Vegyünk egy egyszerű képet. Érzékeink segítségével a természet területéről megragadhatunk bizonyos dolgokat és bejuttathatjuk azokat a tudatunkba. A látás és hallás például két olyan képesség, amelyek lehetővé teszik, hogy birtokba vegyem a fény és a hangok világát. Vannak színeink: a piros, a sárga, a zöld, a kék, az ibolya; és ezek a színek valóságos dolgok. De ha becsukom a szememet, többé nem valóságosak, nem többek a semminél — nekem. A látás képességével mégis lehetőségem van, hogy birtokba vegyem a valóságot, és ezzel a lehetőséggel a sárga sárga lesz nekem. Nemcsak arról van itt szó, hogy a szín létezik, hanem hogy képes vagyok azt birtokba venni. Képes vagyok ezt a színt valósággá tenni a magam számára és arról világosan tudattal bírni. Ez az, amit a „birtokba vétel“ jelent.

Ha vak volnék, nem tudnám megkülönböztetni a színeket, és ha süket volnék, nem tudnám élvezni a zenét. És mégis: a zene és a színek nagyon is valóságos dolgok, és az ő valóságos voltukat nem befolyásolja az én értékelési képességem vagy képtelenségem. Nos, mi itt azokat a dolgokat szemléljük, amelyek néha láthatatlanok — örökkévalók, és ezért valóságosak. Nyilvánvalóan nem tudjuk birtokba venni az isteni dolgokat valamely természeti érzékünk segítségével, de van olyan képesség, ami birtokba tudja venni a remélt dolgokat, a Krisztus dolgait — és ez a hit! A valóságos dolgok hit által valóságosakká válnak az én tapasztalataimban. A hit valóságossá teszi nekem a Krisztus dolgait. Az emberek százai és ezrei olvassák Róm 6, 6-ot: „A mi óemberünk vele együtt megfeszíttetett.“ A hit számára ez igaz, a kételkedésnek, vagy pedig egy szellemi világosságot nélkülöző egyszerű gondolati helyeslésnek nem igaz.

Emlékezzünk még arra, hogy mi itt nem ígéretekről, hanem tényekről beszélünk. Isten ígéreteit az ő Szentlelke jelentette ki számunkra, hogy azokat mi megragadhassuk. De a tények tények és tények is maradnak, akár hiszünk bennük, akár nem. Ha nem hiszünk a kereszt tényeiben, azok mégis valóságosak maradnak, de semmi értékük nincs. Nem a hit az, amely ezeket a dolgokat önmagukban valóságossá teszi, hanem a hit képes azokat „birtokba venni“ és valóságossá tenni számunkra, a mi tapasztalatunkban.

4