Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
zösség példaszerű életet kíván tőle 1 Kor 9, 27), 6. megőrzi egészséges készségét a hitbeli gyarapodásra (talentumok példája), 7. egyre nő megértése és érzéke a gyülekezetnek, mint élő szervezetnek az egysége iránt (1 Kor 12, 19. 26—27). De éppoly felbecsülhetetlen értéke van a közösség gyakorlásának a gyülekezet egészére: 1. Megerősíti azt minden erőinek öszszefogására(a vesszőnyaláb példája; Ef 4, 13—16), 2. meggazdagítja sokoldalúságában és alkalmassá teszi minden képességeinek kifejlesztésére (1 Pét 4, 10), 3. megnyerővé és meggyőzővé teszi, bizonyságtételében (Jn 17, 21; 13, 35; lásd a keresztyénüldözések korában az ellenség bizonyságtételét: „Hogy szeretik egymást!“). Ez a közösség nem függhet az ismeretek különbözőségétől. Isten gyermekeit nem az egységes ismeret köti össze az életegységgé, Krisztus testévé, hanem az egy Szentlélek, aki mindegyikben lakozik, és a „szeretet, amely mindent tökéletesen összefog“ (1 Kor 12, 13; Kol 3, 14 vö. 1 Kor 13, 8). Isten előtt minden gyermeke egyenlő értékű, mert mindegyikért ugyanazt az árat fizette, Fiának vérét. A mi ismeretünk „rész szerinti". Csak a beteljesedéskor „ismerem majd úgy, amint én is megismertettem". Csak akkor lesz majd Isten minden gyermekének az ismerete egyenlő. „Ez a győzelem a mi hitünk" című könyvből. „Virágokat látni a földön .. Énekek éneke 2, 12 Életutamon gyakran találkozom virágokkal. Sokszor úgy elgyönyörködöm bennük. Amint nézegetem őket, mintha velem beszélnének . . . „Tudod, hogy mi nagyon sokban hasonlítunk hozzád?! Te is fekete magról keltél. Sötét szíved halálából van — akárcsak nekünk — életed (Kol 3, 3). A jó talaj barátai vagyunk, amint te is a kegyelem mélységeibe bocsátód szívesen hited gyökereit . . . (Ef 3, 18). Megértjük, hogy az élet vizét annyira szereted, nekünk is ez az éltetőnk. (Ef 5, 26). A mi vágyunk is: még több fényt! — hogy az áldott nap sugárözönében fürödjünk. A nap felé fordulunk, ez adja szépségünket (Ef. 1,18). Persze szépségünk nem öncél. Abban van gyönyörűségünk, ha valakinek gyönyörűséget okozhatunk. Ha illatunkat dicsérve, szívesen időznek közelünkben — akárcsak ti, amikor Krisztus jó illatával vonjátok a szeretetre vágyakozókat — boldogok vagyunk ... (2 Kor 2,14 —15). De jó is nekünk; nem kell erőlködnünk — gondolatainkat szőnünk-fonnunk — mégis pompás ruhában járhatunk. (Mát 6, 28—29). Tökéletes a ruhánk — akár az igazság köntöse (Róm 3,24, Kol 3, 10), még nagyítóval sem lehet hibát lelni rajt . . . Milyen kegyelem, hogy mindig szolgálatban lehetünk! (1 Thess 1, 3). Akár születésnapi, vagy menyaszszonyi csokorban, akár betegszoba vázájában, vagy halottaskoszorúban vagyunk is, szüntelen a soha el nem fogyó szeretetet (1 Kor 13, 8) hirdetjük. Sietünk üzenetünk átadásával, mert rövidre szabott az életünk (1 Pét 1, 24). Akár kertben, akár pohárban vagyunk előbb-utóbbelhervadunk.De nem félünk a hervadástól: — vagy orvosság, vagy gyümölcs lesz belőlünk (2 Kor 5, 9). Ma még a rothadandóság rabsága alatt fohászkodunk (Róm 8, 22), de tudjuk, hogy nemsokára eljön, akinek első királyi bevonulása rajtunk keresztül történt, a második pedig rajtatok (Róm 8, 19) keresztül lesz . . . Valahányszor virágra nézek, ima kél szívemben: „Uram! Add, hogy jó illatod hűséges hordozója és kegyelmed dicsőítésének élő virága legyek én is . . .“ Vida Sándor. 13
