Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám

A Szentlélek mérlege 136. Zsoltár A 136. zsoltár a Szentlélek mérlege. Megméri vele egész mélységében lelkiállapotodat. Huszonhatszor billen ez a mérleg a zsoltár huszonhat versé­nek felrakodó súlya alatt. Úgy látod-e, csupán egyetlen vallomás származhat — a magasztalás? Az első három vers ezt méri meg. És ezt méri a következő három is. Az ég és a föld, a sokféle áradatban áradó -vizek, akár építenek, akár rombolnak, ha mindezt látod — a végső akkord benned mégis a magasz­­talásé legyen. Nézzed a teremtés művét és éne­kelj. örvendj a naptól fényes nappaloknak, a hold és a csillagok szelíd fényével ta­kart éjszakáknak, örvendezzél magasz­taló énekkel. Mestered a Gecsemáné felé zsoltárénekkel menetelt futásrakész kicsiny csapatával. Te annak a szent odaadásnak, amellyel Jézus járta út­ját, gyümölcseit élvezed. Énekelj! Énekelj, mert a fáraó sohasem tarthat­ja vissza Izraelt; a szabadítás végbe­ment. Járj a hatalmas Kéz és a kifeszí­tett Kar alatt és bátran mond ád ma­­dárröppenésnyi kicsinyke idődet felél­ve: „. . . meri örökkévaló az Ő kegyel­me." Ez a legfárasztóbb zsoltár akkor, amikor a szív hideg és ez a forróság zsoltára, ha a szíved élő, meleg hittől duzzad. Vitorláid kifeszítve vannak és utoléred Naftalit, amikor birtokbaveszi a ten­gert és a délt (5 Móz 33, 23). Énekeld kegyelmét, amikor szétválaszt­ja előtted a tengert és amikor te szá­razon mégy át ott, ahol a hatalmasok iszapsírba vesznek. Most, amíg a pusz­tát járod, ne fáradj el újra mondani, hogy mindez azért van így az életed­ben, mert örökkévaló az Ő kegyelme. —■ Téged talán mind a huszonhat versben inkább a versek első fele érdekel, ott találsz változatosságot, de gyakoroljad csak a versek második felét s megta­pasztalod, itt van az igazi változatosság, mert örökkévaló az Ő kegyelme. A Szentlélek mérlegén ennek a hála­éneknek van igazán súlya. Pál és Silás a börtönben egész Filippit megemelték, akkora súlya volt hála­éneküknek a kalodában. Megmozdult a mérleg billenésétől még föld is Filippi alatt, emberek jutottak örök üdvösség­re, a börtönör Jézus foglya lett, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Ne szűnjön meg ajkad magasztalni az istenek Istenét, akinek feletted is örökkévaló a kegyelme. Ha csak egyetlen másodpercre szüne­telne feletted ez a kegyelem, annak a másodpercnek a hasadékán át már régen alázuhantál volna a mélységbe. De örökkévaló az Ö kegyelme. Éneked el ne némuljon, az úton meg ne állj, lépteid ne lassuljanak. Énekelj a megtartó kegyelemről, hi­szen mennyi bűn, mennyi ellenséges erő jött szembe veled. Emlékszel még az Óg feletti diadalra? Szemed előtt van még, ahogyan Szihont megverted? Emlékezzél csak alacsony voltodra is, mert csak így tudod mérni a magassá­gokat, ahová kegyelme emelt és járat most is téged (23. v. ). A hegycsúcso­kat azért teremtette, hogy tapossad (5 Móz 32, 13). Énekelj, mert a tőle va­ló eledelen élsz, még a kősziklák is mézzel hódolnak útadón — 5Móz 32, 13 — ezért vagy erős és az Ö fegyver­táraiból vannak fegyvereid. Istened mérlegén vagy, mind a huszon­hat vers mennyei súlya rajta van a mér­legen és a benned örvendező Krisztus felséges egyensúlyban tartja azt, mert örökkévaló az Ő kegyelme. Ha eddig fárasztott volna téged ez a zsoltár, ezután járj ide felüdülni s úgy jársz mint Samáriának leánya Jákob kútjánál — az örökkévaló öröm hírnöke leszel. Mert örökkévaló az ö kegyelme. Z.J. 14

Next

/
Thumbnails
Contents