Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
Érettünk (2.) Krisztus meghalt érettünk . . . Róma 5, 8 Pál apostol mások életére nézve is új látást és új feladatot kapott Krisztus váltsághalála által. A pogányoktól elzárkózó, szűkkeblű farizeusból a „pogányok apostola" lett; fel tudta adni soviniszta nézeteit. A korinthusiaknak ezt írja: „A Krisztus szeretete szorongat minket. . ., azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott" (2 Kor 5, 14—15). Egész életének az odaadásával, a legnehezebb missziói szolgálatok vállalásával, betegek gyógyításával, szegények támogatásával bizonyította, hogy megértette és mindenestől szolgálni akarja azt a Jézust, aki „mindenkiért meghalt és feltámadott“. Pál vallotta és hirdette, hogy „megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" (Tit 2, 11). Saját népe örök boldogságáért kész lenne üdvösségét is feláldozni (Róma 9, 2—3), bár közülük többen ellenségei voltak. A pogány politikai vezetőkért pedig imádkozásra buzdítja a keresztyéneket. Timótheushoz írt levelében olvashatjuk: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson ... mert Krisztus Jézus önmagát adta váltságul mindenkiért" (1 Tim 2, 2—6). Ezeket az apostol nemcsak hirdette, hanem tetteiben meg is valósította. Úgy bánt minden emberrel, mint akiért az ő Ura nagy árat fizetett. Számára a szökött rabszolga megmentése is fontos szolgálat volt. Onézimus érdekében külön levelet ír Filemonnak, hogy ne legyen annak bántódása. A filippii börtönőrt megmenti az öngyilkosságtól, a jeruzsálemi szegények számára pénzt gyűjt. Az apostolban valóban az az indulat volt, ami Jézusban; talán senki nem értette meg úgy az önmagát halálba adó Isten Fiát, mint ő. Megrendítő erővel, értelmet és szívet lebilincselő hatalommal hirdette az utolsó vacsora üzenetét, az Úr Jézus szavait: .....érettetek" (Lk 22,20; 1 Kor 11,24). Pál apostol hatalmas munkájának, izzó szeretetének és évezredekre szóló tanításának ebben az Igében találjuk meg a gyökerét: „Érettem — érettetek.“ * * * Nekünk, a XX. század embereinek, akik két szörnyű világháború tragédiáit hordozzuk emlékünkben és bizonyos szorongással nézünk a jövőbe, az atomkorszak idején arra lenne szükségünk, hogy megértsük és elfogadjuk azt az életet átalakító szeretetet és erőt, amit Jézus Krisztus kereszthalála szerzett minden embernek. Fia ez az Ige: „Krisztus érettünk meghalt...“, értelmünket és szívünket foglyul ejthetné és irányíthatná, elviselhetetlen bűnné lenne az önzés, a tisztátalanság, a hazugság, a lopás. A gyűlölet megszűnne és felelősségteljes szeretet lépne helyébe. így az emberi élet az igazi értékét kapná meg. A fegyverek zaja elülne és nem kellene félnünk, mi lesz gyermekeink, szeretteink sorsa egy esetleges atomháború idején. Nem egy öngyilkossággal foglalkozó embert lehetne megmenteni, ha Krisztus szeretetével tekintenénk, értékelnénk őket. Családok nem mennének tönkre, ha erre a szeretetre épülne fel az élet. Őszinte szívvel kell megkérdeznünk magunkat: drága érték-e nekünk szeretteink és felebarátaink élete? Vajon meglátszik életünkön az, amit Pál apostol így fogalmazott meg: „Nem haragra rendelt minket az Isten, hanem hogy üdvösséget nyerjünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, együtt éljünk ővele. Vigasztaljátok és építsétek azért egymást!“ (1 Thess 5, 9—11)? Akik valóban megértették, hogy Krisztus meghalt érettük, azok együtt élnek és egy célért küzdenek Jézussal. Nem vagyunk méltók a keresztyén névre, ha nem találják meg és nem tapasztalják meg szeretteink és felebarátaink Jézust az életünkben. Nincs létjogosultsága keresztyénségünknek, ha nem 3
