Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám
О. Chambers: Érzékszerveink a Biblia tükrében A szaglás „És megérezte az Úr a kedves illatot és azt mondta az Ö szívében: nem átkozom meg a földet többé az emberért" (1 Móz 8, 21. Lásd még 2 Kor 2, 14—16). A Bibliának sok mondanivalója van erről az érzékről, mi viszont nem sokat foglalkozunk vele. A szaglás a legtöbb ember számára csak azt a szervet jelenti, amellyel a kellemes és kellemetlen szagokat érzékelni tudja. De a Biblia egészen más értelemben említi ezt az érzékszervet. Keller Helén, a vak és süketnéma írónő, „A világ, amelyben élek" című könyvében ezt írja: „Valami érthetetlen módon a szaglás nem foglalhatja el az őt megillető helyet többi testvérei között. Sorsa szinte a bukott angyalokéhoz hasonló. Amikor körülvesz bennünket az erdős vidék jó levegője, vagy eláraszt a virágos kertek illata, akkor őszinte szeretettel beszélünk róla. De ha rossz illatot hoz felénk a szél és figyelmeztet, hogy valami ártalmas dolog van a közelünkben, akkor úgy bánunk vele, mint valami démonok által küldött angyallal és elküldjük őt a kölső sötétségre. Nagyon nehéz szavakat találni, amikor emberi előítéletekkel szemben kell szót emelnünk. Tapasztalatom szerint a szaglás nagyon fontos érzékszervünk és méltó a megbecsülésre, bárnagyon elhanyagoljuk és kevésre értékeljük. Meg van írva, hogy az Úr megparancsolta, hogy állandóan tömjént égessenek és jó illatot gerjesszenek előtte. Nem hiszem, hogy van nagyobb gyönyörűség annál, mint érzékelni azokat az illatokat, amelyek a szélingatta, napsütötte ágak között támadnak. A szellő sokszor olyan virágok álomképét hozza elénk, amelyeket sohasem láttunk és felvillant emlékezetünkben távoli drága élményeket. Amikor az ibolyák illlatát érzem, mindig újra átélem azokat a ragyogó reggeleket, amikor tanítómmal együtt jártuk a mezőket, miközben új szavakat és a különböző dolgok nevét tanultam meg. A gyümölcsök illata régi délvidéki otthonomat idézi vissza; vidám gyermekkorom barackos kertjében érzem magam. Vannak illatok, amelyek jönnek és gyorsan ismét tovaszállnak. Nyomukban örömmel, vagy fájó emlékkel telik meg a szívem. Az illat hatalmas varázsló, ezer kilométereken röpít át bennünket és elénkvarázsolja elszállt éveinket.“ Keller Helénnél a szaglás érzéke pótolta a látást. Olyan példa ez, amely a Biblia gondolkozását közelebb hozza hozzánk. Bibliatanulmányozásaink közben fordítsunk több időt ennek a kérdésnek alapos tisztázására és vizsgáljuk meg, nem volt-e eddig közömbös számunkra érzékszerveink élete csupán azért, mert nem értettük meg, hogy szemünket, szánkat, fülünket és testünk minden tagját úgy kell használnunk, hogy rajtuk keresztül nyilvánvaló legyen mindaz, amit Jézus Krisztus elvégzett bennünk. Érzékszerveink, melyek eddig nem álltak Isten szolgálatában, megújulhatnak; nemcsak azok, amelyekről most szó van, hanem testünk minden tagja, melyeket Isten Igéje említ. Testünk tagjaival vagy Isten Lelke rendelkezik, vagy a Sátán. Mikor Pál „kívánságokról“ beszél, sohasem testi dolgokat ért azon, hanem a lelki beállítottságunkra gondol. „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek neki az ő kívánságaiban." Jézus Krisztusnak hozzánk hasonló teste volt, de Öt a kívánságok sohasem csábították, mert a kívánság nem a testből, hanem az emberben uralkodó természetből fakad. Amikor Isten megváltoztatja lelkünk állapotát, akkor ugyanaz a test, amely eddig a bűnnek szolgált, alkalmas lett arra, hogy az új természet engedelmes rabszolgája legyen. A test nem lett más, ugyanaz maradt, de a lelkünk állapota megváltozott. Új lett a természete. 12
