Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám

Hová az utolsó falattal? „Az pedig, mihelyt a falatot elvette, tüstént kiment. És éjszaka volt. Mikor azért kiment, így szólt Jézus: Most dicsőíttetett meg az Ember Fia; Isten is megdicsőíttetett őbenne“ (Jn 13, 30—31). Az a falat, amelyet Jézus Júdásnak adott, leleplező falat volt. Mindeddig hallgatott Jézus Júdás bűneiről. Ami­kor az árulóra célzott korábban, az annyira általános formájú volt, hogy a tanítványok még most sem tudták, mit is akart Jézus Júdással közölni. Má­sok bűneinek kibeszélése, híresztelé­se, továbbsuttogása mindig idegen volt Jézus lelkületétől. Júdás tehetetlen volt ezzel az aláza­tos és nyílt leleplezéssel szemben — kénytelen volt elvenni a falatot. Ezt azonban bűnbánattal kellett volna ten­nie, nyílt bünvallással. A titokban el­követett bűnök biztosan ölő mérge a nyílt bűnvallás. Ez megöli a múltat annak minden erejével. Ha Jézustól kapok valamit csendes­órámban — csak egy mondat talán, csak egy falat —, bemártva irgalmas­ságának még mindig ízesítő levébe, el kell azt vennem, de bűnvallással. El kell vennem, nem mondhatom, hogy: ez másnak szóló falat, másokat ítélő Ige ez, Uram. De ha elvettem, elol­vastam, megértettem és nem követ­kezik be Öelőtte töredelmes bűnbána­tom, akkor ez a falat kifelé hajt. Kifelé az éjszakába, a Jézust gyűlölők közé. Akkor ellensége leszek Uramnak, még­ha nem is ismerem ezt be. Ne nyugodj az elvett falattal, míg vi­lágosságba nem visz! Lehet az Úrtól kapott Igében sok félel­mes. Lehet, hogy rémület tölt be és úgy érzed, éjszaka szállt rád, de ak­kor is, tétován, de mégis kitartóan, tapogatva, de Őfeléje haladj. Mennyi félretolt üzenet van már mögöttünk az Igéből, amelynek nem akartunk enged­ni! Legyen áldás minden leleplezésen, amellyel Jézus szívem bűneit hozza nyilvánosságralAzért teszi, hogy meg­szabadítson. Ne pecsételd be saját szí­ved gonosz makacsságával, hogy te is a veszedelem fia vagy, akin az Isten Fia sem tud segíteni, mert szíve nem akarja, mert a bűnt szereti. Van még egy félelmes tanítása ennek a két versnek. Amikor Jézus látta, hogy Júdás kimegy, nem mondott ítéletet felette, hanem jobb dologról beszélt. Arról, hogy most dicsőíttetett meg az Embernek Fia. Most már megtörtént az utolsó ellen­séges lépés is a kereszt felé. — Ami­kor minket valamilyen nem várt sérelem ér, vagy éppen testvéri kezek emel­kednek ellenünk, hatalmas erőt jelent, ha azt mondom: úgy fogadom ezt is, hogy dicsőíttessék az Embernek Fia és benne az Isten. Mennyi nagyszerű alkalom volt már, amikor ezt a dicső­séget szolgálhatta volna testvéri bűnök szomorú sora is, de mi letörtük a dicsőségnek szarvait és szeretetlen, gonosz kis pletykák mocsaraiba dob­tuk. Ha szenvedést készít neked barát vagy ellenség, a te számodra ez azt jelen­ti: út nyílt a dicsőségre. A Jézustól vett falatokra pedig vigyázzunk, hogy mindig a világosság felé vigyenek, ne az éjszakába. Z. J. Gondolatforgácsok Jobb, ha két éven keresztül nem is­merjük a megváltás titkát, minthogy egy napig is éljünk megbocsátás nél­kül. * A kereszt az élet helye a bűnös számá­ra és a halál helye a szentek számára. * Jézus mondja: „Az én Atyám házában sok hajlék van“; de még jobb, amikor azt mondja: „Magamhoz veszlek tite­ket." * A hajszával kapcsolatban egy néger így imádkozott: „Fékezz Uram! Túl gyorsan megyek és nem látom meg a testvéremet, mikor elhalad mellettem, sok jót elszalasztok és nem ismerem fel a rám váró áldást. “ 3

Next

/
Thumbnails
Contents