Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám

ták kisajtolni az üdvösséget, és azt, amit Isten Jézus által tett, szinte egészen elfelejtették.

Luther élete jó bizonysága ennek. Az akkori egyház tanítása szerint ő is a saját erejével, vallásosságával és sokszor önsanyargatással akarta kiérdemelni az örök életet. Mint szerzetes eljutott egészen addig, hogy véresre koptatta térdeit és betegre kínozta önmagát, csak hogy Istent megközelíthesse és bűneit legyőzhesse. Mégsem sikerült ezen az úton lelki békességét megszereznie. Luther életének is a római levél olvasása és megértése adott döntő fordulatot. Világossá vált előtte Pál apostol tanítása: Az ember hit által igazul meg“ (Róm 3, 28). Új életet és erős bizonyosságot jelentett ez Luthernek. Megtalálta Isten kegyelmét és szeretetét. Egyik írásában így foglalja ezt össze: „Isten Jézus Krisztusban megváltott, bűnömet elfedezte, vétkemet eltörölte és az Ő végtelen kegyelme szerint intézi sorsomat.“

Wesley János két évszázaddal később szintén nagy szomjúsággal keresi az Istent. Ő is azt hitte, hogy az önsanyargatás, a másokon való segítés szolgálata és az egyházi szabályok pontos betartása által békességet és üdvösséget fog találni. Ehelyett ugyanabba a lelki válságba került, mint Pál apostol vagy Luther. Csak a bűneit látta és ez kilátástalanná tette életét. Naplójában erről az életszakaszról ezt írja: „A magam cselekedeteiben és igazságában való bizakodásnak e válogatott törekvéseiben mélyen elmerültem, vigasztalást és erőt azonban nem nyertem belőlük.“ Erről a lelki holtpontról őt is a Római levél üzenete mozdítja ki. Luther magyarázata alapján elfogadja Isten kegyelmes szeretetét, és ez egészen átalakítja az életét. Boldog bizonyossággal írja: „Békességem van Istennel!“ A Szentlélek valóban kiáradt a szívébe és áldott eszközzé tette igen sok ember számára. Nagy hatással hirdette a teljes váltságot, amit Jézus Krisztus vére szerzett azoknak, akik őszintén megtértek bűneikből,

A keresztyénség áldott emberei, nagy tanítói, vagy egyszerű, névtelen hősei mindnyájan megegyeznek abban, hogy csodás erőt és győzelmet találtak ebben az Igében: „Krisztus érettünk meghalt.“ (Folyt, köv.)

Sz. A.

W. Nee:

Isten kegyelme által

„Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok.“ 1 Kor 15, 10

Vajon megértetted-e már Isten munkálkodását a saját életeddel kapcsolatosan? Nem döbbentett-e meg az a mód, ahogyan Ő megtalált, kiválasztva téged a körülötted levő sokaságból, amikor magáévá tett? Ó, én gyakran gondolok erre! Amikor megtértem, diák voltam. Négyszáz diáktársam volt, és ebből a nagy seregből éppen reám esett Isten választása. Hogyan történhetett ez? Ha azokra a csodálatos utakra és módokra gondolunk, amelyeken keresztül az Ö kegyelme elért hozzánk, akkor imádva borulunk le előtte és elismerjük, hogy egyedül Ő az Isten.

Kérdezed, hogy miért hívott el téged az üdvösségre? Hadd mondjam azt, hogy elhívott, mert öröme telt abban, hogy

téged megmentsen. Ezért választott ki és tett a magáévá. Ezért te csak hálát adhatsz és imádhatod Őt.

Isten önmaga számára hívott el minket üdvösségre. „Igyekezem — mondja Pál —, hogy megragadjam azt, amiért megragadott engem a Krisztus Jézus." Nem csupán az örök üdvösségért ragadott meg minket az Úr, hanem egy határozott célra itt: hogy legyünk Istennek munkatársai.

Mi az Ő munkája ma? Mindent Krisztusban összefoglalni, hogy semmi se maradjon a világegyetemben, ami ne lenne harmóniában Isten megdicsőült Fiával. Hogyan működhetek én együtt Istennel? Hogyan foghatok hozzá egy ilyen munkához? Bár nem tudom, mégis mindenekfelett arra vágyom, hogy megragadjam azt.

2