Vetés és Aratás, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám

Dr. P. Müller:

Véletlen?

1952-ben Nizzánál lezuhant egy repülőgép: harmincnyolcán haltak meg. Az amerikai van Baarn-nak is köztük kellett volna lenni, ha „véletlenül“ nem öt perc késéssel érkezett volna ki a repülőtérre. Ezáltal negyedszer menekült meg repülőszerencsétlenségtől. Az első alkalommal, 1934-ben is lekésett a gépről, amelynek New Yorkból Denverbe kellett volna repülnie, de lezuhant és minden utasa elpusztult. Ugyanez ismétlődött meg öt évvel később egy géppel, amellyel Chicagóból Palm- Beachbe repült volna. A harmadik esete 1942-ben volt, amikor már a gépben ült, de az utolsó percben át kellett adnia helyét egy katonatisztnek, akinek futárszolgálatban elsőségi repülőjegye volt. Ez a repülőgép is lezuhant. Lehet itt véletlenről beszélni?

Véletlen és teremtés

A Biblia ezekkel a szavakkal kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.“ A föld nem magától jött létre, mint ahogyan egy mestermű sem jön létre az őt alkotó művész nélkül. Isten nem úgy jelenik meg, mint aki része a világnak, hanem ellenkezőleg: mint korlátlan Mester. Ezzel semmivé válik minden olyan kísérlet, amely Istent a természetben próbálja megtalálni. Nem lehetett vak véletlen az, ami a világot létrehozta. Még karóra sem készül soha véletlenségből. Nem lesz óra belőle, ha minden része száz évig fekszik is egymás mellett egy szekrényben. Még akkor sem, ha állandóan rázzák a szekrénykét. Ha az órás szakszerűen összeilleszti a részeket, csak akkor jön létre az óra. És a teremtés több, mint egy óra.

Hans Spemann (1869—1941), a freiburgi egyetem Nobel-díjas biológusa így ítél arról, hogy a teremtés létrejöhetett-e véletlen útján: „Tegyük fel,egy technikus szövőgépet tanulmányozott — egy bonyolult emberi találmányt, amely azonban a szervezethez hasonlítva mégis csak egy durva alkotás — és úgy látta, hogy a gépezeten egy

változtatással javítani lehetne, s ezáltal még inkább versenyképessé tehetné. Ennek a munkának az elvégzésére csak egy vak munkás állt a rendelkezésére. Egy reszelőt nyomott a kezébe és felszólította, hogy tetszése szerint változtasson valamit a készüléken. Az elkészített és balul sikerült munka után minden alkalommal egy új szövőszék állt rendelkezésére. Ha csak arról lett volna szó, hogy egy kis érdességet vagy valami hasonlót kellett volna lereszelni, akkor hosszú idő után a jó szerencse egyszer úgy hozhatta volna magával, hogy a vak munkás rátalál éppen arra a helyre, ahol reszelnie kell, és így végül is megjavítja a szövőszéket. De majdnem minden esetben, amikor az egyik helyen változtatott rajta, ugyanakkor a hozzáilleszkedő többi részen javítások váltak szükségessé, ha a szerkezetet kijavítani és nem elrontani akarták. Ezeket a javításokat mind egyidőben és helyesen kellett volna végrehajtani. Elméletileg ez is megtörténhetett volna egyszer, ha örökkévalóságok álltak volna rendelkezésre, de geológiai időközök nem elégségesek erre.“

Még a kristályok növekedése sem véletlenül történik, hanem törvényszerűen. Vannak körülbelül tíz tonnás kvarckristályok, amiknek a kialakulásához évszázadokra volt szükség. A növény, állat és ember is a petesejtből fejlődik, saját építési terve szerint és feltartóztathatatlanul megy a végső cél, a felnövekedés felé. Éppúgy a Biblia első lapján a teremtésről szóló jelentés arról értesít, hogy tervszerűen jött létre a világosság az első napon, a növények a harmadik napon, az állatok az ötödik napon és a hatodik napon az ember teremtése. Jézus azt mondja erről a világeseményről: „Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom“ (Jn 5, 17). Pál apostol azt írja, hogy Istennek az a terve, hogy a látható és láthatatlan világ összességét a mennyben és a földön Krisztusban öszszefoglalja (Ef 1, 10).

2