Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám
Növekedjetek az ismeretben! — Újszövetségi görög fogalmak — Lukács evangéliumának a végén olvassuk, hogy a feltámadott Jézus búcsúzóul két fontos feladatot bíz tanítványaira: a megtérésnek és a bűnbocsánatnak az evangéliumát kell hirdetni minden nép között (Luk 24, 47), Tehát a bűnbocsánat az evangélium-hirdetésnek egyik legnagyobb témája. Ezt a fogalmat, a magyarral ellentétben, a bibliai görög nyelv nem egy összetett szóval fejezi ki, hanem két különböző, egymással birtokviszonyban álló főnévvel. Legtöbbször a bűnök bocsánatáról, szó szerint elengedéséről — görögül afesis-éről — olvasunk. A szó, mint főnév, tizenhatszor fordul elő az Újszövetségben, igei alakja — afiémielengedni — pedig vagy negyvenszer. Amint tudjuk, az Újszövetség létrejötte idején a görög nemcsak világnyelv volt, hanem világi nyelv is. Azaz a bibliai görög szókincs fogalmainak eredetileg főleg világi jelentésük volt, sőt nemegyszer több eltérő jelentésük is. így nem csoda, ha a görög Újszövetség első hallgatói vagy olvasói előtt szinte minden egyes szó a képek egész sorozatát villantotta fel. Lássuk például most, hogy a korabeli világ mi mindent értett az afesis szón. Sok mindenre vonatkoztatták az elengedést. Főleg jogi vonatkozásokban. Afesis, elengedés történt, amikor egy gonosztevőt kiengedtek a börtönből, vagy elengedtek valakit a politikai száműzetésből, az adósok börtönéből, egy kötelezettségből, a házassági kötelékből stb. A Krisztus előtti II. századból származó egyiptomi görög-latin nyelvű Rosetta-kő felírása például azért magasztal egy királyt, mert aszály idején afesist gyakorolt, azaz elengedte a földadókat arra az esztendőre. Az Ószövetség görög fordítása, a Septuaginta, a „kürtölés évét“ afesis évének fordítja, mert minden 50. esztendőben minden rabszolgát szabadon kellett engedni, sőt az időközben felvásárolt földek is visszakerültek az eredeti tulajdonos-családok kezébe. Emberi szabadság, korábbi anyagi viszonyok álltak helyre az afesis révén. S végül az Újszövetség keletkezése idején az egyiptomi görög mérnökök műszaki kifejezés gyanánt használták az afesis szót; arra a műveletre alkalmazták, amikor sor került az áradások idején gátak mögé tárolt Nílus vizének zsilipeken keresztül történő kiengedésére a száraz földekre. Csak egy elengedést, egy afesist nem ismert a kétezer esztendő előtti pogány világ: a bűnök bocsánatát. Az Újszövetség írói voltak az elsők, akik a Lélek vezetése nyomán ezt a kifejezést használták fel az isteni bűnbocsánat titkának a megértésére. S hallgatóik, valamint olvasóik előtt azonnal világossá vált — a szó egyéb jelentéseinek ismerete alapján — az isteni bűnbocsánat titka és egész gazdagsága. Megértették, hogy az afesis számukra szabadulást jelent a bűn rabságából, az Isten színe elől való száműzetésből, az adósok börtönéből. Megszűnt a rabszolgai viszony, amivel a Gonosz fogvatartotta őket. Egy isteni kéz megnyitotta a bűnök éveken át tárolt árjának a zsilipjeit. Felfogták, hogy az isteni afesis lényege: ki nem érdemelt, meg nem szolgált feloldás valami büntetés alól, amire az ember különben rászolgált volna. S ahogy egyre mélyült előttük e fogalom, a bűnbocsánat gondolata, mindinkább felismerték, hogy a benne megnyilvánuló isteni szeretet nemcsak a büntetést engedte el, hanem a bűnesetben megrongálódott személyi viszonyt állította helyre. A bűnös ismét személyes kapcsolatba kerül az afesis révén az Atyával, sőt ez a megújult kapcsolat még gazdagabb, még teljesebb, mint annak előtte. A tékozló fiú példázata teszi ezt igen szemléletessé, holott nem használja az elbeszélés során az afesis szót. Egy régi írásmagyarázó így fejezi ezt ki: a bűnbocsánat során két ajtó tárul fel a bűnös előtt. Az adósok börtönének ajtaja és az atyai ház ajtaja. így is mondhatnánk: az elengedést beengedés követi. Végül még annyit: az Ige arról is beszél, hogy hogyan is lép működésbe az isteni afesis. A Lukács 24-ből idézett jézusi parancs világosan megmondja, hogy „az Ö nevében“ kell hirdetni az afesis evangéliumát. Az Ö neve az a hatóerő, amire kötelékek szétpattannak, börtönajtók megnyílnak, zsilipek felhúzódnak. Az utolsó vacsora alkalmával pedig Jézus az elengedésnek még egy végső titkát fedi fel: „az én vérem által . . . mely sokakért kiontatik bűnök afesisére“ (Mt 26, 28). Jó ezt szem előtt tartaniok mindazoknak, akik Isten igéjének a hirdetésére vállalkoznak. Az igehirdetés több mint felvilágosító oktatás az Isten személyéről, az ember szükségéről vagy a világ helyzetéről. Az Úrtól vett feladatunk az isteni afesis bátor hirdetése, az Ő nevében és az Ő vérének érdeméért. Közli: Nagy Gyula 14
