Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám
valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten országát" (Jn 3, 3). Örök életre tehát csak az juthat el, akit itt a földön Isten Lelke új emberré teremthetett. Ezt az újjáteremtő munkát főleg három területen tapasztalhatjuk meg életünkben: gondolkozásunkban, szívünkben és tetteinkben. Ha bűnbánattal tudunk régi életünk bűneire visszatekinteni és elfogadjuk az Gr Jézus halálában múltunk ítéletét, miénk lesz a feltámadott Jézus és Ő lakik életünkben! Milyen jó lenne, ha ez minél előbb megtörténnék! Ha rajtunk is az lenne látható, ami az első keresztyéneken: „új nép, van valami isteni bennük". Whitefield Györgynek állandó és viszszatérő üzenete az újonnan születés szükségessége volt; néha 30 000 ember is hallgatta őt. Kingswoodban, Anglia egyik bányavárosában nem engedték meg neki, hogy a templomban prédikáljon, mert az újonnan születést hirdette. Ezért a szabadban a tárnákból féltek azok is, akikhez Jób ilyen késéről. Sok bányász arcán a könnyek mosták le a szénport. Kingswood híres volt káromkodó és részeges lakóiról, de nemsokára mintha kicserélték volna a várost, úgy megújultak benne az emberek. Ne felejtsük el, nekünk is szól Urunk kérése és figyelmeztetése: „Újuljatok meg a Lélek által ..." Sz.A. A barátság értéke így lettetek ti most semmivé; tátjátok a nyomort és féltek. Hát mondtam-e, adjatok nekem valamit és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? Tanítsatok meg és én elnémulok, s amiben tévedek, értessétek meg velem (Jób 6, 21—24). Amíg gazdag volt, barátaiban nem volt semmi gőg és tartózkodás Jobbal szemben. Egyenrangúnak tekintették. Barátságosak, kedvesek voltak hozzá. Jób most a nyomorúság idején, a bajok között ismerte meg a barátság igazi értékét. Ezek a barátok részvéttel voltak iránta, meglátogatták, leereszkedtek hozzá, de milyen fölényesen kezelték öt! Szomorúan mondja Jób: „így lettetek semmivé; látjátok a nyomort és féltek.“ Féltek, hogy Jób valamit kér, hogy rájuk szorul (22. vers). A földi barátság csak addig tart, míg nem kerül nagyobb áldozatba, mint amennyit arra rászántak és amennyit nekik megér. A földi barátság ritkán ismeri azt a fogalmat, mélyet az Úr Jézus így fejez ki: „Adjatok ... semmit sem várva érte“ (Lk 6, 31—35). És a földi barátságból milyen sokszor származik később versengés és harag. Ha egy barát nyomorúságba jut, félnek az emberek, mint féltek azok is, akikhez Jób ilyen keserűen szólt. Félnek, hogy többe kerül nekik ez a barátság, mint amennyit megér. Azután hogy szégyenük az emberek az elszegényedett, tönkrement barátot! Talán még itt-ott meglátogatják, de azután sietnek minél előbb fölszámolni a barátságot. Talán neked is ilyen barátaid vannak, vagy esetleg te is ilyen barát vagy? Milyen dicső dolog, hogy az Úr Jézus nem szégyell senkit! Bármily szegény, elesett lehetsz, szívesen van veled és mindenki előtt mindenkor megmutatja, hogy Ő a te barátod. Ha te is csalódtál már barátokban, akik csak fölényeskedtek, és úgy érezted magadat velük szemben mint Jób, jöjj ehhez az igaz, hűséges és jó baráthoz, az Úr Jézushoz, aki életét adta érted (Jn 15, 13—14). Próbáld meg őszinte átadással megszerezni az Ő tiszta, szent barátságát, és meglátod, soha nem lesz okod, hogy ezt megbánjad. Szabadítsatok ki az ellenség kezéből! — kiált fel Jób (23. vers). De hogyan? Hiszen annak a kezéből, akinek karmai között Jób volt, ember nem tud kiszabadítani. Sopánkodni miatta és fölényesen tanácsot adni, az életét bírálgatni tudtak, de a nyavalyákból kiszabadítani 5
