Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 6. szám
nem tudták őt. Jób régi és jómódú barátai voltak ezek, de mégis tehetetlenek, mert csak Jézus tudja a sátán munkáját lerontani (1 Jn 3, 8). Tanítsatok meg engem és elnémulok (24. vers). Jób nyomorúságos helyzetében tanulni vágyik. Sok tanító van, de csak kevesen akarnak igazán tanulni. Ez a mai világ egyik tünete. Sokan a bajban sem akarnak tanulni, hanem ők oktatnák Istent, hogy mit tegyen. Nem viselkedtél már te is így az Úrral szemben? Ne bántsd meg Őt türelmetlen és keserű magatartással, hanem csendesen és alázatosan helyezd magad az Úr kezébe. Nehézségeid és fájdalmaid között tanulj meg csendben reá figyelni és meglásd, megérted majd az Úr tanítását. Jób azt is mondta: „Amiben tévedek, értessétek meg velem!“ Isten elnézi a tudatlanság idejét és alkalmat ad az embernek, hogy megérthesse lelkének állapotát. Mi olyan sokszor türelmetlenek vagyunk, annyit magyarázunk, hogy a szegény tudatlan ember belefárad magába tekinteni és figyelni. Vágyakozzunk mi is az után, hogy megértsük amit vétettünk. Értsük meg és ne kicsinyeljük le, ne mentegessük! Olyan közömbösek tudnak lenni Isten gyermekei is gyengeségeikkel szemben! Nem tudnak sírni, ha megszomorítják az Urat, mint Péter. Ha vétkeztünk, bármily csekélynek lássék is az, vágyakozzunk arra, hogy megérthessük: megszomorítottuk, megbántottuk az Urat és szégyent hoztunk a nevére. Erre gondol a zsoltáríró, amikor azt mondja: „És könnyekkel itass engem nagy mértékben.“ Bünbánaton át érkezünk az Úr Jézushoz, tesszük barátunkká, vethetjük belé bizalmunkat és tapasztalhatjuk meg szeretetét és mentő kegyelmét. L. J. Két kis angyaltörténet felnőtteknek Egyszer egy ember álmot látott, önmagát látta a mennyország kapujában. Angyal üdvözölte és így szólt hozzá: „Várunk.“ De ő türelmetlen lett és be akart menni. „Még várunk" — mondta ismét az angyal. Türelmetlenül kérdezte álmában: „Hát mire várunk?" Az angyal azt felelte: „Az van megírva: Boldogok a halottak, akik az Úrban haltak meg, mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól és az ő cselekedeteik követik őket." Nos, mi várjuk a cselekedeteket, amelyeket tettél és amelyek utánad jönnek.“ — Megrettenve riadt föl az ember és így szólt magában: Milyen szegény és üres volt az életem. Csak a magam jólétével és üdvösségével törődtem és nem törődtem másokkal, nincs mit várjak. És új életet kezdett, Isten országa és a lelkek számára hasznosat. Kedves olvasóm, téged mi követ majd? Jó, vagy rossz cselekedetek, vagy semmi? Sokan azzal védekeznek, hogy hiszen ők nem csinálnak semmit. Milyen nyomorúságos lehet Jézus semmittevő tanítványának az élete! Egy fiú egy darab mézeskalács miatt civakodni kezdett az öccsével. — Ez az enyém, kiabált a másik. — Hát nem lesz a tiéd. Azonnal add ide! — Azzal rávetette magát öccsére és megütötte. Éppen arra ment egy angyal és megkérdezte: — Ki ez akit ütsz? — Ez az én testvérem. — Nem, az nem lehet, mondta az angyal. — Ki ez? — A testvérem. Egész biztosan a testvérem — bizonygatta a fiú. Nem, nem — kiáltotta az angyal. Az lehetetlen. Te hazudsz és hazugsággal mocskolod be a lelked. Mert ha ez a fiúcska a testvéred volna, nem ütnéd meg. — De igen, elvette a mézeskalácsomat — védekezett a fiú. Úgy — mondotta az angyal —, most látom, hogy tévedtem. Te azt gondolod, hogy a mézeskalács a te testvéred, azért azt szereted, az öcsédet pedig gyűlölöd. — Milyen mély igazságot rejt magában ez a kis egyszerű, gyermekmesének látszó történet. Ó, hányszor többre becsülünk egy darab mézeskalácsot, mint a felebarátot vagy a testvért. 6
