Vetés és Aratás, 1972 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 5. szám
Kis történetek - nagy igazságok Biztonságban Egy pillanatra megtorpantam a nagy kórház 32-es szobájának ajtaja előtt. Vajon hogy szólítsam meg azt az embert, aki ott benn fekszik? Autóbaleset érte és összetört tagokkal hozták be a sebészeti osztályra. A felesége közben szívrohamot kapott, meghalt és még a temetésén sem vehetett részt. A testi és lelki nyomorúságok mellett még a munkahelye is gondot okozhat neki, ahol mint vezető igazgatót nagyon nélkülözik. Ilyen körülmények között milyen vigasztalót mondhatok neki? Belépek a kórterembe, megállók az ágya előtt és akadozva próbálok néhány szót mondani, de érzem, hogy szavaim ügyetlenek és gyámoltalanok. Mikor szemébe nézek, látom, hogy leírhatatlan belső békességtől sugárzik. Majd így szól hozzám: „Én biztonságban vagyok!“ Közben rátekint a nyitott Bibliájára, mely ott fekszik az éjjeliszekrényen. Isten Igéje, Isten hatalmas ereje és irgalmassága az, ami ilyen nagy biztonságot ad neki. A látogatás után megvigasztalódva hagytam el a kórházat. W. Busch Krisztus Indiában Stanley Jones, az India-misszionárius a harmicas években mondta el a következőket: Egy este egyetemi hallgatók kerestek fel és felkértek, hogy beszéljek nekik az egyetemen. Kérésük nagyon meglepett. — Kedves barátaim, igazán azt akarják, hogy az egyetemen szóljak magukhoz? — Igen. — A professzorok tudnak erről? — Igen, ők is akarják, hogy jöjjön. — De miről tartsak előadást? — Legszívesebben vennénk, hogyha Krisztusról és a keresztről beszélne. Elcsodálkoztam, mert tíz évvel ezelőtt ezen az egyetemen kifütyülték Dr. John Mott-ot, amikor Jézus nevét kiejtette. William Corey (1761—1834) annak idején azt mondta, hogy a halottfeltámasztással hasonlatos csoda lenne, ha India magasabb rendű kasztjaiból valaki megtérne Krisztushoz, így hát elmentem. Egy hindu professzor így üdvözölt: „Kedves fiatal barátaim, az előadó Krisztusról beszél majd nekünk. Az egész világtörténelem folyamán nem adódott még egy olyan valaki, mint Jézus. Nagyon örülök, hogy Jézusról fogunk hallani." Hat estén át erről a témáról beszéltem: Jézus Krisztus, a megfeszített. Mind többen hallgatták. Az emberek az ajtón kívül és az ablakok előtt szorongtak. Utolsó este felszólítottam azokat, akik minderről még többet szeretnének tudni, hogy maradjanak vissza. Tisztában voltam azzal, milyen kockázatos dologra vállalkoztam. Képzeljétek csak, vagy százötvenen maradtak ott. Valóban, Krisztus ott jár India országútain. Az emberek vágyakozva hallgatják a róla szóló üzenetet. Hivő tudós Egy alkalommal megkérdezték Newtont, aki a csillagászat terén eddig valószínű a legnagyobb sikereket érte el, hogy vajon minek köszönhető, hogy ő fedezte fel a legtöbb csillagot? „Ó, ez nagyon egyszerű — válaszolta —, én többet .vizsgálódtam', mint mások.“ Bizonyára így van a bibliaolvasással is. Minél többet „vizsgálódunk“, annál többet fedezünk fel. Newton mellesleg nem tartozott az olyan tudósok közé, akik azt hangoztatják, hogy a Biblia nem állja ki a tudomány próbáját. Egyszer ezt mondta: „Vehetem a látcsövemet és többmillió mérföld távolságra beláthatok a világűrbe. De félretehetem, a szobámba mehetek hogy letérdeljek és komolyan imádkozzam. Ilyenkor sokkal többet látok az égből és sokkal közelebb vagyok Istenhez, mintha a világ összes távcsöve és csillagvizsgálója rendelkezésemre állna!“ 3
